Persze, hogy a forrongó nyár velünk se bánik kesztyűs kézzel és buzgó bagázsunkat szépen pöcköli is ki (iszkiri) egy értelmezhető közelségben lévő kutyás strandra. A hely nívójára vonatkozólag több forrásból is megerősítést nyerve egy nem túl korai vonattal a Nyugatiból Dunakeszi ig visz az utunk, ahol szívem társulatának örökös tagja, Bogyó önfeledten bonyolódhat társas érintkezésekbe más kutyákkal miközben időről-időre a hűsítő habok oltalmába is elvonulhatunk.

Szóval Duna. Bogyóval ebben maradunk. Pár órára.

Na, tessék, megint jól elkalandoztunk! Miután Mosonmagyaróváron előzőleg aludtunk rá egyet, a zenekarunk soron következő turnéállomására, Sopronba látogatunk el. (Különben ha már zenei hasonlat, a különbséget a két város között zongorázni lehet.) Az autentikus belvárosban műgonddal keveredünk el, kavarogva hőségben, miközben a hűség városa csak úgy izzítja a további elképeléseket! Harapjunk is rá, akad itt kínálat bőségesen! A soproni Várfal hoz kapcsolódó Múzeumnegyed, és a Romkert bebolyongása alapból több órás menet a fekete mezes csapattársammal, Bogyóval. Az emblematikus Tűztoronynál a Fő téren ugyanolyan ...

Ahogy érkeznek a futószalagon ezek az alaposan kimunkált kánikulai napok, úgy kerekedik fel bennünk a vágy, hogy valami újabb szépet ránduljunk. Mondjuk egy óvatos kitérő Nyugat felé meg is teszi. Igaz ez sem lesz holmi 'váratlan utazás', hisz újabb két várrom meglátogatásával kecsegtetnek a kedvező körülmények. Mosonmagyaróváron kezdünk egy kiadós kör-svenkkel, ahol majd’ leforráz minket ez a kibontakozó nyár. Ezért aztán a kötelező megcsodálni- és rácsodálkozni valókat, így a mosonmagyaróvári vár bejárását némi hiányérzettel és rossz szájízzel letudva, Bogyókámat a visszafogott ...

Bogyó egy (víz)cseppet sem vonakodó megkezdeni az idei strandszezont, és fürgén adja át könnyű habtestét egy kis dunai fürdőzésnek. Ehhez a Népsziget siet a segítségünkre, annak is az északi fertálya, ahol számos nagyon hangulatos bár és étkezde nőtt ki a földből az utóbbi időkben. Az újpesti vasúti hídon átszáguldó vonatok robaja ugyan kezdetben még a frászt hozza Bogyóra, később már teljesen akklimatizálódik, és a Wasser bár ból valamint a Kabin ból mert sörök megbízható társaságában játszadozunk el délutánhosszat.

Ezúttal hirtelen felindulásból elkövetett félnapos vártúrába bocsátkozunk meglesve a már régóta repertoárra kérezkedő Komáromi erődrendszert . Bogyó szerint a kazamaták igazi zamatát leginkább annak 'film noir' jellege adja, ez a megkapóan gazdag fény-árnyék vetekedés. Hozzá ott van megannyi elkallódás lehetősége, és persze alsó hangon ugyanannyi boldog újra egymásra találásé is. A jegyzőkönyvek szerint Közép-Európa legnagyobb újkori - 1850 és 1871 között épült -  erődjét egy vasárnapi délelőtt látogatjuk meg. Egyből látszik, hogy egy valódi nagy kutyával van dolgunk, ...

A szezon ajtaját hivatalosan is berúgó vállalkozásunk egyenest Nógrád megyébe vezet, ahol csak úgy halmozzuk a tutit. Elsőre rögvest kipipálunk két várromot, de egy ország már nem is elég; Somoskő váráért át kell trappoljunk a faluból a szomszédos Szlovákiába ( Trianoni hagyaték ). Ha meg már ott vagyunk, akkor muszáj szemlézni ezt a bazaltból kelt ”kőtengert” meg a sziklafalból kihajló, 16 méter hosszú oszlopos bazaltömlést, a „bazaltorgonákat” is. Innen Petőfi nyomdokain Salgó váráig és a Boszorkány-kőig surranunk, aztán másnap már a Szentkút környéki Szent László hasadék és ...

Megyünk, hogy jól megnézzük magunknak ezt a fennen kanyargó Dunát, és ehhez nem átallunk több szemszögből is alkalmat keríteni. Kilátópontok, ormótlan ormok mellett ráadásul újabb barlangok is turbósítják vasárnapi  túra-koktélunkat . A Nagymaros-Visegrád állomástól a zebegényi Mókus Sörözőig merészen ívelő U-kanyarban nagy örömünket leljük, de ha már itt vagyunk, akkor némi sebesülést, karcolást és izomlázat is összeszedek magamnak. Viszont bárminemű megkopásomat is kamatostól kárpótolja a természetnek ez az eleinte szoftos peep-showja: az alkalmanként, rövid szakaszokra elő tünedező Duna-kígyózás, majd a ...

Ugyan kissé vegyesbazár jellegűvé kerekedik ki ez a mi húsvétvasárnapi  túránk, de legalább az örökbecsű locsolóversikék első sorát ("Zöld erdőben jártam") sikerül hitelesen hoznunk. Az ünnepi menünk főbb fogásai pedig: a Remete-szurdok és a Remete-barlang szemlézése, a Hűvösvölgyi megállótól végszóra induló gyermekvasút bájos élménye, hogy végül az i-re a habot az Erzsébet kilátóval tegyük fel hűséges csatlósommal, Bogyóval. Miközben szemrevaló tájakon galoppozunk joggal érezhetjük, hogy a tavasz csak összekapta magát némi megbocsájtható visszaesést követően; penderíhetjük az idényt.

A tél szavatossági ideje hivatalosan is lejárt. Az utolsó próbálkozásai olyan erőtlenek, hogy inkább csak szánalmat keltenek mikor a tavasz könnyedén kétvállra fekteti. Így aztán púpozott adag jókedvvel állunk újabb jelentős csavargások elébe, és még mielőtt bárki is kimondhatná, hogy  megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért , újra a Pilisben találjuk magunkat. Piliscsabától először a szemből egy jobbára ellövés előtti golflabda pózába merevedett  Gomba sziklához  érkezünk meg, majd ördögi terveink részeként a szomszédos Ördögoltárhoz vezet utunk. Egy kiszuperált katonai lőtér is csak túlmutat ...

Újra a Börzsönyben. Naná, hisz az elkövető mindig visszatér a tett helyszínére. Igaz ezúttal Drégely várán ütünk rajta. Ez a 13.században épült vár jobbára a Szondy György kirohanásának, és a két apródjának a történetét idézheti fel bennünk ("Hé Szondy, nincs egy kis apród?") , de a 444 méteres magaságban elénk táruló panoráma kapcsán még a sokat látott turisták is elégedetten dörgölhetik szemeiket, hogy ugyan nem egy hatásvadász piktor hatalmas vászonra kivitelezett műalkotásával van-e dolga. Kivetni valót a bevetési egységünk tagjai sem találtak. Ideális vasárnapi túra, amire érdemes egy entert nyomni.