Oh please, believe me, I'd hate to miss the train
Oh-yeah (yeah), oh-yeah!

Elsőre a hűvösvölgyi csomópontot célozzuk meg egy heveny metró-villamos kombó igénybevételével. Az egész annyira gördülékenyen, annyira olajozottan indul, hogy kissé el is bizonytalanodnék, de a póráz végén lelkeskedő ebadta kíséretem csak segít irányba tenni minket. A Tram Bisztrót így elsőre mellőznénk is. Visz a lendület, és sorainkat teketória nélkül rendezzük a gyermekvasút irányába. Itt már kezdődőnek is a turistajelzések. Minden jel biztató, fel is vesszük az alkalomhoz leginkább illő ritmust. Bogyesz megtenderezteti a kínálkozó játékait, és kihirdeti a nyertes pályázót: a jól bevált, bár alaposan leamortizálódott frizbije repül elsőként elébe ezen a térkövezett ösvényen, amit a térkép önérzetesen Vulkánkertként tűntet fel. Vulkanikus jelleget ugyan aligha tudnánk itt felfedezni, de ez még úgyis csak laza előszobája a ránk váró kihívásoknak. Az Akadálymentes tanösvény önkéntelen juttathatja eszünkbe a mostanság elhíresült lombkoronasétányt. Az egyébként szimpatikus elgondolású létesítmény kevéssé hű a nevéhez, több helyen is beszakadt a padozat. A Hűvösvölgyi Nagyrét után a Nagykovácsi útra csatlakozunk és a körforgalomnál a Máriaremete felé vezető kijáratot választjuk. Egy elég alapos talpalás következik még az Ördögárok utcán át, de aztán csak belépünk a Remete-szurdokba. Itt van egyébként Budapest határvonala is az erdő kezdeténél, így határsértőként hasítunk tovább Bogyó különleges ügynökkel.

A Tram Bisztrónál lévő tömeg megtévesztő miután ez a megállókhoz legközelebb eső étkezde, de nem itt eszem meg minden idők legámulatbaejtőbb hot-dogját. Pár harapást követően még egy újrázásra is sort keríttetek a mikróval, annyira hűvös a virsli érintése. Mindezt végszóra követheti egy régóta várt gyermekvasútazás, az indulásig lévő negyedórát elegánsan várjuk ki. A következő megállónk Jánoshegy, így csupán viszonylag rövidebb ideig élvezhetjük a kisvasút kínálta hangulatos zötykölődést. A Jánoshegytől könnyű erdei sétány vezet el minket az Erzsébet-kilátóig. Egyetlen kitérőnk a Béka-Tó gyors lecsekkolása. Miután mindent rendben találtunk, már tántoríthatatlanul törünk a Sissi királynénak tisztelgő kilátó csúcsaira, hogy vigyázó tekintetünket Budapestre vethessük. Egy igen jóvágású panoráma bambul vissza ránk, ebben megegyezhetünk Bogyókámmal. De nem sokáig tart ez a csoda sem, újabb nyüzsgés veszi elő ébenfekete társamat, hát nekilódulunk. Az Átjáró-barlangig a szerpentin út kacskaringóit keresztbe vágjuk el, majd a jól bevált módszert tökélyre fejlesztve hasonlóképp vonulunk le a Budakeszi útig, ahol már a belvárosba visszavezető buszjárat fogad minket, merthogy azon vesszük magunkat észre, hogy lejárt a mai turista-műszak is.