Late today when it becomes tomorrow
I will leave and go away
Goodbye, Goodbye, Goodbye, Goodbye
Goodbye, goodbye, My love, goodbye 

Szóval ennek a legújabb kitekintésünknek a kompenzációs jellegét az adja, hogy Bogyó pár nap múlva már idegenben játszik. A DobDog kutyás napközi egyik kedves kutyacsősze, Zsófi fog majd rá felvigyázni, amíg nekünk egy fesztiválon nélkülöznünk kell az ő bűbájos karakterét. Persze a történet nem minden előzmény nélküli, alapos szoktatás, több órás napköziztetés előzi meg, mielőtt ténylegesen el merem engedni a kisasszony praclijait. Így aztán az elválást megelőző szakaszhoz érve meg is ígérek magunknak valami kellemes közös elvonulást. Ezúttal csak így kettecskén. Ehhez először Gyöngyösig vonatozunk el ahonnan előzetes becsléseim szerint pár perc után vígan csatlakozhatnánk is a kisvasútra, ám terveink holmi túlfoglalás miatt gellert kapnak. Még egy rapid újra-tervezéshez is kell az idő, de az eljutáshoz kiváló beugró játékosnak bizonyul egy távolsági busz. Szerencsére a buszállomás sem vettette el a sulykot távolságban (társaságunk nem lesz messzemenően elfáradt), és az indulási idő is parádésan közeli. Így 11 óra körül már Mátrafüred vendégszeretetét élvezhetjük. 

A buszmegállóval szemközti büfésor szirénhangját nem hagyhatjuk figyelmen kívül, egy jó csapolt sör társaságában kezdjük meg a kirándulási terv végső fazonírozását. Az első célpontunknak a több mint száz éves Kozmáry-kőkilátót jelöljük meg, és ehhez nem is kell igazán sokat tepernünk. A látvány meg egyenesen lehengerlő, úgyhogy rekkenő hőség ide vagy oda, semmi zokszó nem hagyja el ajkainkat. A szemeink egyelőre jól laktak, irány hát vissza a kezdőállomásra, majd a Bene-patak mentén kissé rá is kanyarodhatunk a vadregényesebb tájékra. Lelkes másodhegedűsöm, Bogyó hamarosan meg is mártózik a hűvösen sodró habokban, majd ráérezve az ízére számolatlan ismétli még a nap folyamán. Előbb a Máriácska kegyhelyet használjuk, mint vonalvezetőt, hiszen annak vonalában helyezkednek el Benevár romjai. Spekulációnk helyesnek bizonyul. Bogyó csak azt bánja, hogy a patak áldásos sodrásáról egy darabig majd le kell mondania. A tatárjárás után épített vár csupán a 15.század végéig állott eredeti pompájában, majd az évszázadok során csak egyre rongyolódott. A 80-as években aztán a régészek megerősítették a kiásott falakat, és a hajdani várkút helyén egy kútházat ácsoltak fából. Jelenleg ezek figyelhetők meg a romokat körbevevő várárokkal együtt a területen. Turistákba alig-alig ütközünk, zeneszó mellett itt verünk darab ideig tanyát, hogy Bogyó úrhölgy kellőképp kijátszhassa magát és az etetés egy része is lebonyolódjék. Bogyónak különösen jól áll ez a várrom, így a fotószkodásról sem felejtkezünk el. A fokozatosan felzárkózó éhségérzet aztán csak rábír a buli zárására, és visszacsatlakozva a patakmenti túraútvonalra visszafoglaljuk Mátrafüredet. A Benevár étterem és egy kiváló rántott ponty csábításának engedünk, és ez most nagyon betalál a jó korsó csapolt sör mellé. Így szinte már pillegve várjuk ki sorunkat a közeli kisvasúti megállónál, ahol időközben csak megindult a közlekedés, így Bogyó csodálkozó szemekkel és kissé értetlenül nyugtázhatja az ablakból sebesen elvonuló táj elemeit. Röpke idő után újra Gyöngyösön találjuk magunkat, de további bóklászást már mellőzve újra vontra és irányba rakjuk  magunkat, azzal a gondolattal, hogy így talán Bogyókám erre fog emlékezni, amikor két nap múlva egy teljes hétvégére lepasszolom újdonsült pesztonkájának és barátosnőjének.