#1  Tiszafüred, Családi és Horgász Kemping-Panzió

Bogyós trip. Ez lesz a most útjára indított blogom címe. Bogyó (alias a húsz kiló súlyfeleslegem, vagy halmazati büntetésem), ez a félig Border Collie típusú, tehát kilóméter-hiányos, fáradhatatlan és új élményekre, játékra folyton szomjas, de végtelenül jámbor kutyus lesz a társam az út során.

A Bogyós trip blog alapvetően szubjektív élménybeszámoló, egyrészt, hogy segítsen az élmények regisztrálásában, a visszaemlékezésben és rendszerezésben. Egyfajta önismereti utazás is. Ahogy Weöres Sanyi bácsi fogalmazta meg: „Önmagad beutazása: a mindenség beutazása.” Mondhatni belül tágasabb. Mindeközben titkon keressük az ország legkutyabarátabb helyszíneit, legkutyakompatibilisabb élményeit is. Sőt rábír arra, hogy több kirándulást abszolváljunk, kicsit túllépjünk a megszokott kereteken. És hát mivel lehetne tökéletesebb az élmény, mint egy mindenre nyitott négylábú szűrővel? Valami motozási szándék az egyéni tapasztalatok és az informatív leírás között; akárcsak a témájában, a jellegében is útkereső jelleggel.

Több szempontot is előveszünk a túráink alkalmával, amelyeket a Bogyó buksijával 5 pontos skálán értékelek, értelemszerűen az egy Bogyó fej éri a legkevesebb pontot, míg az 5 Bogyó fej testesíti meg az adott kategória élbolyát.

A kategóriák, ím:

Seggfejométer (nem hivatalos SI mértékegysége a seggfej/ időintervallum) – Szerény és még kiforratlan statisztikai mérőszám a kutyával való együtt-létezésem, mozgásom miatti indokolatlanul magaslóról indított, méltatlan, fölényeskedő, igazságtalan beszólások, sértések, hangnemek, attitűdök mérésére. Hisz mit kezdjen az ember a négy lábbal kiterjesztett önérzetén csorbát ejteni igyekvő, jóllehet inkább belső frusztráció diktálta és némi ostobasággal agyonfűszerezett szűklátókörűség garmadájával. „Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri..?” Akkor inkább az aranyközép, és annak is a kifinomulódó kellékei, laprakész, csattanós válaszok a korlátolt megnyilvánulásokkal szemben. Bár ezek a riposztok inkább IKEÁS bútorszereléshez hasonlatosak: vagy a felénél otthagyod a projektet, vagy a végén valahogy néhány csavar, tipli, alkatrész mindig megmarad, vagyishogy mit is, milyen csattanósat, vagy megsemmisítő erejűt kellett volna mondani igazából. Főleg ha elegánsan akarja megoldani az ember, a kölcsönös tisztelet és az alkalmazkodás hagyományosan örökérvényűnek vélt jellegéből fakadóan. Ganésa, Kezdetek és Akadályok Ura, segítsd a munkám, ami nem kevés, próbálom számolni őket, de hát olyan sokan vannak és ráadásul mozognak.

Ár-érték arány – A kirándulás körülményeinek pénztárcával való összevetése. Ilyenek a szállás, belépők, étkezések, sörözők, éttermek, az esetleg a kutya miatti lehúzási kísérletek lajstroma.

Kutyabarátiság – A seggfejométer reciproka, tulajdonképp a kutyabarát megnyilvánulások mustrája. Mert igenis vannak hisztéria mentes övezetek, azonnal otthonos közegek, emberi megnyilatkozások, és közeledések, mégha olykor korlátozások is, de azok is emberhez és kutyához méltó hangnemben. Ilyenek a kutyabarát helyek, mennyire lehet nyugodt szívvel elengednem Bogyót az ő természetes mozgás- és felfedezési igényéhez méltán. Gyerekek fölösleges traumatizálása helyett, odaengedés, ismerkedés, beszélgetés, közös pontok megtalálása, az ellentétek helyett. Nem várt gesztusok, kedvességek, és lenyűgöződések (víz adás az étteremben a kutyának, érdeklődő beszélgetések, és a Bogyó által bezsebelt dicséretek sora, stb. remélem hosszú-hosszú sorban).

És akkor belevágás. A hajónapló első bejegyzése Tiszafüredhez kötődik.

  

 „There are places I'll remember…”

Szóval irány a Tisza-tó, Tiszafüred, Családi és Horgász kemping, kicsit előszezon ugyan még és melegkonyha nélkül kell beérni az itt/ott tartózkodást, de a nevéhez hűen annyira családias, annyira megszokottá lett ez a helyszín az évek során, hogy semmi sem ronthat az összképen. Szájhagyomány útján hall a kempingről az ember, én is Áron barátomtól hallottam először róla, azóta meg vissza-visszajárunk, mint valami szellem. A hely szelleme is minden igényt kielégítő, sátrazási, lakókocsis tartózkodási opcióktól és a minimalista faházaktól a tűzrakási-, grillezési lehetőségeken át a panzió épületekig terjedő repertoárral hasít, rugalmas és iszonyatosan jófej személyzettel. Nem akar többnek látszani, mint ami, nincs optikai tuning, sallang. Amikor azt érzed, ezért érdemes vendéglátást csinálni, és nem hirtelen felindulásból.

Na, de fel, indulás! 9:00-kor indul a Keletiből a járat: a lockdown túltolt vagy még inkább kimaszkolt éráját követően járatlan utak ezek nekünk is.

A hétvégére túl optimistán beárazott időjárási viszonyok részben mégiscsak kedveztek nekünk, és csak a vasárnapra hivatalból majd’ egy hétre kirendelt konok esőzés késztetett a tervezettnél korábbi hazaindulásra. Szombaton viszont az időjárás kiváló mellékszereplőként (semmi túltolt hangsúly vagy manírosság) asszisztált a kicsit mostanra már mindenkiben kialakult csakazértis-üdülés feelinghez.

A vonaton némi egymásnak feszülés a kallernővel (hé, emeljétek már meg a béreiket), aki aztán értelmezhetetlen túlbuzgással még egy civil ruhás rendőrt is odafáraszt az időközben kihunyt forrongásom hűlt helyéhez, de nem okozhatnak 8 napon túl gyógyuló lelki sérülést egy ilyen ígéretes napon. Talán ezek már az öregedés első jelei: az összezörrenések, viták menetrendszerint várható eszkalációja sorra elmarad, mert egyszerűen hoppon hagyom a másik felet a taktikailag jól megválasztott hirtelen hangulat-, hangszínváltással, egy frappé átkeretezéssel, vagy Buddha-mosollyal kísért helyzet-elengedéssel. Vagy ha már MÁV: az egymás verbális baltázásának csúcsrajáratása nálam egy egyre inkább kimaradó járat, sokkal szórakoztatóbb abból váratlan kiszállni, és kizökkenteni a másik felet. Később jövök rá, ahogy egyre csak sorjáznak azért a seggfej-megnyilvánulások, hogy most amúgy is mindenki frusztráltabb, mint rendesen, rövidebb a gyújtózsinór a robbanáshoz mindenkinél. Általános élmény ez, de ezen a hétvégén mégis a jófej megnyilatkozások és váratlan kedvességek voltak döntő többségben.

Füzesabony, Zöld Ász presszó, kis időmulatási szándék a csatlakozásig. Azonnali ránkrivallás a kocsma előtti székről: „Kutyával nehogy bemenjen már, kösse meg ott a padoknál”. A nulláról paprikás hangnem megcsípi az önérzetem, de csak direktbe túldramatizált a visszahőkölésem, amíg végül egy nagyutazó srác ajánlja fel, hogy vigyáz a rendelés ideje alatt Bogyóra, így vele együtt még két másik fiatallal dumáljuk el baromi jól az időt, és ez valamelyest helyreteszi azért a kizökkent egyensúlyt. Némi újabb vonatozás egy kis pirossal, vonulás a parton. Bogyó már szabadon be-berohangál a tóba, de alig valami lélek útközben, és végül megérkezés:  

– Nyugodtan leveheted.

– Mármint a pórázt?

– Nem, a szájmaszkot, de amúgy a pórázt is. (Végre egy jófajta félreértés.)

Szicsó (félre, érthetően):  – Na, jól van akkor itt magunk lehetünk. (mindkét értelemben). Ám arra, hogy csak magunk, üdítően cáfol rá Kata, majd később Köve hívása, hogy brékó-brékó, elindultak, sőt hamarosan landolnak ők is. Addig is az ember rögvest elengedheti magát, sőt a kutyáját is. A bejárónál a foghíjas kocsiforgalom nem zavaró, a vendégekre meg amúgy sem feltétlenül mászik, az alapvetően azért bizalmatlan kutyám. Ha más kutyások is vannak, javarészt ők is póráz nélkül, kötetlenül, ilyenkor spontán ki is alakul némi bandázás. A kemping alaptartozéka néhány macska, ám a recepciónál Bogyónak a pad alól csak elűznie sikerül az egyiket.   

Recepción várás, és be is érik a gyümölcs: a banda hiánytalanul, (üzem)kész állapotban érkezik meg, lelkes ölelkezések után fogékonyan egy citrommentes (mondom, még előszezon) tequila welcome körre. Peti most a józan sofőr, alkoholmentes sörrel öblít. A társaságból nem hiányozhat Jager, a kis francia bulldog, ám róla később.

Némi admin, majd patikamérlegen adagolt nyárelőzetesek:  heverészés a napban (a napsütés lassan de biztosan kezdi ledönti trónjáról a D-vitamin szedését és ’kézrátéttel’ gyógyít), hambi, sör és pancsolás. A kutyáknak legalábbis (illetve Jagernek csak a melléig), de már olyan mintha mi is ott lennénk.

Kutyastrand és élményfürdő. Mint nemrég megtudom, hivatalosan „Mancsos pancsoló”.

Elsőre megdöbbenek, hogy anno Bogyó az első vizes kalandjánál még mennyire ódzkodott a habokba merüléstől, óvatoskodva érzett rá az ízére, most meg tessék, helyre kis strandalírozás bontakozik ki. Eb csont, de forr! Le is hűti, aztán rögtön a kedélyeket: önfeledten valamiért mindig ember közelében rázzák ki a bundájukat, és ez most itt sem arat osztatlan sikert, sőt olykor heveny visítozást is kivált a lányoknál. Bogyó azóta Pesten a nagy esőzések után a kiterjedtebb pocsolyákat is Tisza-tónak haluzza be olykor-olykor, és csak a jól irányzott „neeeem” tántorítja el egy szertartásos bemerítkezéstől. Vízválasztó helyzetek.

A Tisza-tónál maradva azonban abban hatványozódik az öröm, hogy lelkes kisbarátja, Jager is követi mindenhová.  Jager (sose tudom, hogy hivataloschan hogyan is kell leírni a betses nevét, de nincsen kedvem folyvást keresgélni az umlautos a betűt a klaviatúra kiosztásának rejtekében) és Bogyó között némi érdekkapcsolatot vélek felfedezni. Mindenesetre érdekes a kapcsolatuk, de szerintem ha tehetnék öri-bari karkötőt cserélnének, vagy két egymásba illeszthető szívecske-pár boldog tulajdonosai lennének. Jager, nincsen más szó: imádnivaló; és végre van kire fogni egy kéretlen (nem jókor nem jó helyen lévő) penetráns pukiszag forrását. Hisz tudjuk a társaságbeli lányok amúgy is ki vannak zárva (https://www.economist.com/2021/Womens-farts-smell-like-strawberry ), de legalábbis szűkült a gyanúsítotti kör, hisz a munka dandárját mégiscsak ő végzi el. És ez így van jól, valahol ez világrend tökéletes megnyilatkozása. Szemet gyönyörködtető nézni, hogy ez a két kutya milyen jól elvan egymással.  Bogyóból ezek az összegabalyodások manószerű nyünnyögő hangokat csikar ki, mint amikor Ildi tér haza a debreceni kecóba, és Bogyó rohamléptekkel elkezdi neki mesélni, hogy mi történt vele aznap, milyen jó macskás viccet hallott, stb.  Ugye linket fentebb bevetted. XD, ahogy Kata írná.

Szóval valódi kiszabadulás, némi gondtalan együtt-idő.. I’m loving it.  Apropó burger. A magukat a Tisza-tó legbarátságosabb éttermeként aposztrofáló Barátkozó Étterem (inkább falatozó) az obligát lángos-palacsinta-hamburger kombóval operál, és azt kell mondani tényleg baráti. Hozzáteszem a Kemping melegkonyhája is abszolút korrekt, az emlékeimben talán a gulyáslevesük él legerősebben, de a fapados reggeli repertoárban is ott szerepel minden, aminek egyébként lennie  kell: a virsli, a rántotta, az omlett (és a végén még el is mondhatod, hogy ez finomlett). Szezonban azonban úgyis a tópart végiglegelése játszik, egymást éri úgy egy tucat gyorskajáló, hekkes, lángosos, a szokott rendben, hol jobb, hol kifogásolhatóbb minőséggel.

Mivel alig valami program lehetőség adódik még ilyenkor és a srácok amúgy is lépnek haza, még valami szolid vacsora és esti sörözés a filmnézés mellé.

Vasárnap. Reggeli lemozgatás Bogyóval és az ő aktuális kedvenc labdájával. A csepergésből kitartó esőzéssé fokozódó állapotok őt meg sem rendítik, a labda az labda, és a dobálás az dobálás.

A Bogyóval való labdázás néha az agy lemozgatása is. Most épp rájönni, hogy az igazi barátság valahol az, amikor fejben ott folytatod, ahol a beszélgetés abbamaradt, amit nem mondtál el. Ezeknek a mély emberi kapcsolatoknak egyik jellemzője ez a különmunka, részmunkaidőben azon agyalsz, ha ezt mondod, mit mondtak volna, hallod a reakciójukat, a nevetésüket (pl. Ildi újabban sátáninak aposztrofált, bár még abban a kategóriában is bájos kacaja), lelki szemeid előtt beugranak mimikációik, a tekintetek. Érzem, ahogy alakítom a belső beszélgetéseink irányvonalát, dinamikáját, és már jól tudom, hogy melyikőjükhöz hogyan szólnék adott hangulatukban, vagy melyek azok a nyitókérdések, amelyek mint gyújtózsinór indítják be a tartalmas beszélgetéseket, és ezt aztán összeszálazni.  

De hogy a viharba ne indulnánk haza. Eső után köpönyűg: a faház kulcsát is elhoztam, küldhetem vissza postán.