Nem mintha eleve egy keretes szerkezetre játszanánk, de végül az őszi és egyben évzáró külföldi túránk csak szépen rímel a  tavaszira . Még az időjárással is így járunk (micsoda profi dublőre a kassainak) ! Kegyes hőfokok kísérik az utunkat Csehország második legnagyobb városában, miközben a legkiválóbb söröket kóstolhatnánk végig akár úgy is, ha csupán vakon dobálnánk darts-tűket a város bármelyik irányából előtünedező sörlapjára. 'Randomcsekk' helyett aztán biztosra játszunk, és a cseh nemzeti konyha néhány remekét ugyancsak végigkóstoljuk. Minden egységnek, r epülőrajt Brno-ra!  

Egy tavasz-álruhás őszi napon újra felvesszük a fordulatszámot, és ezúttal Csobánkára tessékeljük ki magunkat, hogy levadásszuk ezt a fene Macska-barlang ot (és hozzá mindennemű élményt, amit egy ilyen szolidan a gázra lépős, mégis tartalmas kirándulás tartogathat számunkra). Igazi erdőkerülőkként ugyan hozzuk a formánk, és kerülünk is egy jó nagyot. De semmi baj... Végül minden helyére kerül.

Itt van hát július idusa, és ahogy az ilyenkor lenni szokott: két vállra fektet minket a nyár. Persze már amúgy is rendesen meg lettünk dolgozva a belpesti flasztereken, ám az azért mégsem járná, hogy távoltartási végzésünk legyen bárminemű új kalanddal szemben. Így ebben a nagy dózisú hőségben törvényszerűen csúszunk bele egy már-már a kutya-wellness határait súroló helyzetbe. Noémi öccsééknek nyaralójában, Balatonaligán horgonyzunk le, cakompakk, kutyástul-mindenestül. 

Minden egységnek, kánikula!!  Hogy mennyire jó helyzetkezeléssel, az meg beszámolnivaló. (Ha eb-számolnivaló lenne, akkor meg kettő.. de pssszt! Úgyis mindjárt kiderül.)

Egy újabb biztonsági öveket kioldós szabadesés, avagy kisebb kihagyást (meg) követően ismét egy várromot ostromlunk Bogyókámmal. A harci kedv ugyan kíméletes fordulatszámú, de azért csak bevesszük  Benevár romjait becsülettel, sőt kényelmes tempóban a Bene-patak mentén a Máriácska kegyhelyig is eljutunk. Mindezt Mátrafüred varázslatos vonzáskörzetében, ahogyan azt egy bájos júniusi hétköznap illik is megtenni.

Csak dukál a repeta ebből a magával ragadó városból, nyomakodunk is tovább, ha már egy ilyen kellemeset aludtunk. Az egy kulturális füst alatt letudható Miklós-börtön és Rákóczi Ferenc emlékház (rodostói ház 2.0) egy jó órás kaland, és maradandó élmény is ez a szemmel láthatóan masszív emlékápolás, na meg a közvetlen és kimerítő tárlatvezetés. A valamikori hírhedt hóhér után elnevezett böri ’régi bútordarab’ a városban, a 15.század első felében épült. Jelenleg a valamikori hóhér élet-(halál- ) körülményeit, valamint a mesterségeket bemutató helytörténeti kiállításként ...

Alig múlik el a munka ünnepe és mi már emeljük is a téteket egy szösszenetnyi szabadsággal; nemzetközi vizekre evezve Kassa városát látogatjuk meg. Teljes létszámú formációnk első elvonulása ez, Noival és csapatunk örökös kabalafigurájával, Lady B.-vel (barátainak csak Bogyó) vágunk neki ennek a kétnapos kavalkádnak Szlovákia második legnagyobb városában. Szerencsénkre épp a város ünnepi hetébe csöppenünk ( Kassa az első városként kapta meg címerét Európában már 1369. május 7-én az akkori Nagy Lajos uralkodótól ). Így aztán mintha csak a tiszteletünkre történne minden: utcai ...

A tervezési szakaszban még úgy látjuk, könnyű prédára megyünk. Végülis ez a  Kő-hegy  Pomáztól északra egy nem túl magas hegycsúcs a maga 366 méteres magasságával. Tegyük hozzá, Napóleon elveszettnek vélt  kalapjával (legalábbis arra hajazó és fantázia nevű sziklaformációval) is szembe találkozhatunk. Ugyan mi bajunk lehet? Easy-peasy. Azonban már a megközelítéséhez igénybe vett Szuszogó út nevéből sejthettem volna, micsoda egy alapos kardio-programra vállalkoztunk ebben a végre teljes gőzerővel betörő tavaszi melegben. Útközben az is kiderül, hogy Luppa Vidor nem a hét törpe egyike. Pomáz egy öt nemzetiségű település, és az egyik legmeghatározóbb ...

Mielőtt még újfent elvágódna az időjárás, kipörgetjük magunknak a Kismarosról nekilóduló királyréti kisvasutat . Külön bejáratú, precíziós élménydetektorom, szenyorita Bogyeszláv (barátainak csak Bogyó)  alaposan kimaxolja ezt a félnapos túrát is, így fejlesztve tökélyre haditervünket egy szimpatikus szombaton, valamikor 2024 márciusában. Fejre vigyázni, indulunk!

Külön bejáratú házi konzultációnk alapján 99% a nemek aránya a renyheségre. Ezzel megint igazoltan leszük távol. Még ez a szolidan jelentkező másnaposság sem gátolhat meg abban, hogy újból nekivágjunk Bogyóval a Velencei tó északi csücskét kicsit megabajgatni. Terem itt babér alaposan (volt is már rá precedens ) . Kitekintésünk egyik tárgya a maga 13 méteres magasságával és 120 tonnás súlyával egy alaposabban megtermettnek tekinthető huszár szobra , másrészt a pákozdi Kocka kő és Ingadozó kövek konstellációja. Mi ebben legalábbis megingani nem fogunk. Utánam, Olvasó!