Egy tavasz-álruhás őszi napon újra felvesszük a fordulatszámot, és ezúttal Csobánkára tessékeljük ki magunkat, hogy levadásszuk ezt a fene Macska-barlang ot (és hozzá mindennemű élményt, amit egy ilyen szolidan a gázra lépős, mégis tartalmas kirándulás tartogathat számunkra). Igazi erdőkerülőkként ugyan hozzuk a formánk, és kerülünk is egy jó nagyot. De semmi baj... Végül minden helyére kerül.

Itt van hát július idusa, és ahogy az ilyenkor lenni szokott: két vállra fektet minket a nyár. Persze már amúgy is rendesen meg lettünk dolgozva a belpesti flasztereken, ám az azért mégsem járná, hogy távoltartási végzésünk legyen bárminemű új kalanddal szemben. Így ebben a nagy dózisú hőségben törvényszerűen csúszunk bele egy már-már a kutya-wellness határait súroló helyzetbe. Noémi öccsééknek nyaralójában, Balatonaligán horgonyzunk le, cakompakk, kutyástul-mindenestül. 

Minden egységnek, kánikula!!  Hogy mennyire jó helyzetkezeléssel, az meg beszámolnivaló. (Ha eb-számolnivaló lenne, akkor meg kettő.. de pssszt! Úgyis mindjárt kiderül.)

Csak dukál a repeta ebből a magával ragadó városból, nyomakodunk is tovább, ha már egy ilyen kellemeset aludtunk. Az egy kulturális füst alatt letudható Miklós-börtön és Rákóczi Ferenc emlékház (rodostói ház 2.0) egy jó órás kaland, és maradandó élmény is ez a szemmel láthatóan masszív emlékápolás, na meg a közvetlen és kimerítő tárlatvezetés. A valamikori hírhedt hóhér után elnevezett böri ’régi bútordarab’ a városban, a 15.század első felében épült. Jelenleg a valamikori hóhér élet-(halál- ) körülményeit, valamint a mesterségeket bemutató helytörténeti kiállításként ...

Nem mintha eleve egy keretes szerkezetre játszanánk, de végül az őszi és egyben évzáró külföldi túránk csak szépen rímel a  tavaszira . Még az időjárással is így járunk (micsoda profi dublőre a kassainak) ! Kegyes hőfokok kísérik az utunkat Csehország második legnagyobb városában, miközben a legkiválóbb söröket kóstolhatnánk végig akár úgy is, ha csupán vakon dobálnánk darts-tűket a város bármelyik irányából előtünedező sörlapjára. 'Randomcsekk' helyett aztán biztosra játszunk, és a cseh nemzeti konyha néhány remekét ugyancsak végigkóstoljuk. Minden egységnek, r epülőrajt Brno-ra!  

A tervezési szakaszban még úgy látjuk, könnyű prédára megyünk. Végülis ez a  Kő-hegy  Pomáztól északra egy nem túl magas hegycsúcs a maga 366 méteres magasságával. Tegyük hozzá, Napóleon elveszettnek vélt  kalapjával (legalábbis arra hajazó és fantázia nevű sziklaformációval) is szembe találkozhatunk. Ugyan mi bajunk lehet? Easy-peasy. Azonban már a megközelítéséhez igénybe vett Szuszogó út nevéből sejthettem volna, micsoda egy alapos kardio-programra vállalkoztunk ebben a végre teljes gőzerővel betörő tavaszi melegben. Útközben az is kiderül, hogy Luppa Vidor nem a hét törpe egyike. Pomáz egy öt nemzetiségű település, és az egyik legmeghatározóbb ...