Would you like to do it too?
I'd like to stand in a stream with you,
Roll my trousers up and not feel blue.
I'd like to wash in a stream with you.
Would you like to do it too?

Az útrakelés időben kissé kitolódok ugyan - elvégre Laciék autójával vágunk neki - de teljesen zökkenőmentes a tett helyszínéig és vissza. Bogyóka az anyósülésen ülő Szandi előtt veszi fel az őrhelyet, el nem engedve a hátsó ülésről rá-rávetülő tekintetemet. A szezonban egyébként Szentendrétől távolsági busszal is megközelíthető Lajosforrási elágazásnál veszünk egy balost, hogy a kijelölt parkolóban lerakhassuk végre magunkat. Alaposan be vagyunk öltözve, de jogos is, ha már ennyire dúl a cidri. Nem kifejezetten kirándulásra termett idő az igaz, állapítgatjuk is meg, de csak hadrendbe állunk végül és ahogy ráfordulunk az erdei útra a természet szinte már első megnyilatkozásaival  igyekszik is kárpótolni minket. Ismerjük el, igencsak odatette magát. Ezt már rögtön az Anna-völgyi vízesésnél érezhetjük, amit az előkerülő mobilok fényképezőgépeinek turbó fokozatra váltása is igazol. Szelfiből itt nem lesz hiány, de hogy Bogyó is nyugodtan megálljon egy percre a közös fotóhoz az kész csoda. Terv egyelőre nincs, ahogyan turistajelzések sem igazán (leszámítva a növekvő római sorszámozással ellátott madáretetőket). Később egy nordic walking botos idős pár is megerősíti, ha folytatjuk utunkat nem igazán jutunk el bárhova, de egy idő után ráadásul olyan meredekké is válik az emelkedő, hogy ők inkább visszavonulót fújtak. Sejtjük már, hogy ránk is hasonló sors vár, különösen, hogy a sikamlós avarréteg, és a kidőlt fákra fagyott jégpáncél szinte könyörög a seggreesésért. Végül csupán a csapat fele huppan hátsójára, és ez a statisztikai rögtönítélő bizottmányunk szerint egy igen szép arány. Bogyót nem kell félteni, hozza a szokott formáját: a libasorban elöl haladók és a sereghajtók között biztosítja a folyamatos összeköttetést. Aggódva vizslatja, ki miért maradozik le, és ha nincsen leltárhiány, máris cikáz előre. Mindezt persze már az egyik játékával a szájában, amit néha jelzés értékűen lepakol valamelyikünk elé, annak újra eldobásában reménykedve. Ebben sem kell ma csalódnia. A Bükkös-patakon átkelést viszont nem kockáztatjuk meg, hogy egy szem kutyánk bundázata a kocsiba való visszaszálltáig makulátlan maradhasson. Amúgy is inkább csak óvatosnak nevezhető a csapatmozgásunk. Miután elértük az utazómagasságot egy eléggé aggasztóan emelkedő szakasznál, mi is megfontoltan visszavonulót fújunk. Arra viszont egyöntetűen fogadkozunk, hogy alkalmasabb időben visszatérünk még ide, felölelve a Lajos-forrást és a Dömörkaput is egy nagyobb kanyarral.

A fentiekből deriválható, hogy egyelőre feladjuk a harcot, de nem dobjuk még be a törülközőt csak azért mert az éhség is beszállt a ringbe. A parkolónál eltolunk egy vészhelyzeti szendvicset, és kirándulásunk after-partyjaként megyünk leteperni a várost, bezsevelve előbb egy kiadós élményt a Duna partján lévő Corner (szerb) étteremben. Lassan kitehetnék a megtelt táblát olyan sokan vannak, de a sarokasztal mintha csak nekünk lett volna fenntartva. Így a kutyaetetésre is sor kerülhet, miközben mi is alaposan eltelhetünk pazar levesekkel, valamint a szerb konyha legkülönbözőbb remekeivel (sülteket, kolbászokat, szószokat  felvonultató vegyes tállal, hogy már-már a fal adja a másikat). De mi nem adjuk fel, a belváros még mindig karácsonyi hangulatba öltözött, a cuki vásársor mellett nehéz érzéketlenül végigvonulni, hiába hajt a kávé és desszert utáni vágy. 

Miután csak átteleportálódunk egy kávézóba az is kezd erősen látszani, hogy a hangulat még nem enged minket a szorításából. Ha már így alakult, igyekszünk is megfejelni az élménycunamit ezzel a pont szembeköszönő desszert-ajánlattal: az Ibojka - Lángos és Fánk Büféjének finomenális palacsinta variációival. Végig járjuk gyakorlatilag a paller-repertoárt mégha pár percet várni is kell. A kiszolgálás is jeles. Noi ajánlata érkezik: egy valóban a cuki jelzővel legjobban leírható romkocska-kávézó alias Folt Kávézó. Kutyabarát a hely, de nyomokban macskát tartalmazhat. Ezt szerencsésen sikerül a pórázzal kivédeünk, bár azért egy előzetes figyelmeztetés mégse ártana. De peace van, elrendeződés a nagymama bútorokon a kályha gravitációs mezejében. Landolnak az asztalon a sörök,  Bogyó amint lehet be is alszik csöppet. Azért annyira mégiscsak fotogén marad, hogy a közös fotók erejéig kinyissa a szemét (a macskák mellett való elhaladás során aztán még a száját is).

Már csak pontot kell feltenni az i-re, így záróakkordnak a VIBE Bisztró-ra tesszük le az x-et, csak hogy némi művészfotós hajlamoknak is hagyhassunk teret, na meg hogy forralt bor is kerüljön a terülj-terülj asztalkára ezen az egyébként még szintén karácsonyban maradt helyen. Ezzel zárjuk sorainkat, folyt.köv., agyő.