Welcome to our island
Glad you came to call
Now you've made yourself at home
You're welcome to us all

A google maps készségesen megsúgja nekünk, hogy a Gyöngyösi utcai metrómegállótól némi sétát követően egy veretes gyalogoshídon keresztül juthatunk el a Népsziget déli csücskéhez, ahonnan egy műúton csordogálva észak felé még egy Sziget büfé nevű helyet is szemrevételezhetünk. Ez így hat óra magaságában hibás döntésnek bizonyul: szakadatlanul érkeznek a kocsik, zömében mögülünk, és a néhol egészen beszűkülő útszakaszokon rövid pórázra kell vennem ezt a mellém rendelt fekete pacát. Később azonban a látnivalók busás törlesztésbe kezdenek. Bogyó a kényszerű korlátozással lebonyolított vonulásunk ideje alatt is folyamatos riadókészültségben van. Az egyszerre csak balról elénk táruló „kecskefarm” számos szárnyas és patás állattal rögvest felkelti tettestársam amúgy sem épp lankadó érdeklődését, de a következő útszakaszon szabadon kószáló macskákkal csúcsra is járatódik.

A sarkon túl aztán elő is tűnik egy baromi hangulatos partszakasz: ponyvákkal fedett derűs teraszok, közvetlen elérésű vízpart, chill session. A látvány magáért beszél, semmi filter. A némi indusztriális jelleg és a full HD-s természet közelsége lebilincselő elegyet alkotnak. Izgatottsággal túlfűtött bodrim csatárként hasít elől, míg én söprögető hátvédként követem, és ekképpen elébb elevickélünk a sor végéig. Wasser, Kabin és végül Perem, hangulatos kis asztalkák, zegzugokkal, kitérőkkel, szeparékkal, zeneszóval, síppal, nádi hegedűvel. Hézag és súrlódásmentesen illeszkedünk bele a miliőbe, ami nagy merítésű: kis- és nagycsaládos, kutyás, bringás, baráti társaságos, randizós. Kicsit matat a szél, de az idő príma már a fürdőzéshez. (Élmény)szerző párosunk szőrösebbik tagja legalábbis ebben hisz, mert ahogy elhagyjuk a vendéglátóipari egységeket, az első adandó letérésnél csobbanásra adja a fejét. Bogyó a víztől aztán úgy kezd pezsegni, mint egy pezsgőtabletta. Kalandvágyunk még feljebb röpít minket, ahol egyre több a szúnyog, de a csend is kezd beállni. Végül a terepviszonyok viszonylag nehézkesre válását követően visszavonulót fújunk. Hogy semmi üzemzavar be ne következzen máris rendelek egy sört a Wasserben. A szinte már előírásos repoharak nélkül meglennénk, de persze értjük; az anyjatermészet,  meg a green washing is készletezve. Az ételkínálat is ötös fölé, de azt most csak messziről osztályozzuk. Talán legközelebb, ha éhesen érkezünk.

A híd alatt már több kutyás összeverődött, új játékosként ékelődünk be. Bogyó előbb mint újdonsült sellő a vízben kezdi, én meg leginkább mint az őt elviSellő állok szájat tátva a kibontakozó naplementében. Valódi borogatás a léleknek, úgyhogy lendülünk is szépen hangulatba. Egy tacsi jönne és máris pacsizna le Bogyesszel, de ő nem kapitulál, neki már csakis az ő pattanós labdája lebeg a lelki és konkrét szemei előtt, itt más számításba nem érkezhet. A nagy folyó itt kevésbé fokozott habzású, megpihentebb, mégse játszunk olyat hogy a játékokat bentebb hajigálom a vízbe, akármennyire is bazíroz erre lelkes kolleginám.

A Duna rapid ostromlásának habozás nélkül vág neki, mostanra már irigykedve függesztem rá és úttörő példájára a szemeimet, várva a lehetséges pillanatot amikor már egy tandem fürdőzésben is társak lehetünk. Bárminemű díszszalag-átvágás most elmarad, de a nyári vizes szezont ezennel megnyitnak nyilvánítjuk.