… Oh, I get by with a little help from my friends,
Mm, I get high with a little help from my friends,
Mm, gonna try with a little help from my friends.

A Kata születésnapjának örvén kelt közös elvonulás hullámai tíz óra magasságában érnek el hozzánk, és mi készségesen huppanunk fel rá. A mindenre elszánt alakulat pillanatok alatt elrendeződik a kijelölt járművekben; a derékhad kirándulni, míg Pityu és Emese a bográcsozás alapanyagairért indulnak neki. Nekem ez a gyakorlatban majd a hátsó ülést jelenti két kutyával. Petiék bájosan eleven vizsladorának, Vitéznek (a.k.a. Viti), és a padsorban most mellé ültetett Bogyónak a hathatós közbenjárásával már a nyugalom megzavarásra alkalmas képsorokra készülök fel fejben és lélekben. Ám akármilyen formabontó is tud lenni olykor-olykor az izgatott megnyilvánulásaival Bogyesz, most mégis szépen hozza a papírformát és az elülső ülések közötti térrészbe okosan ékeli be a kis fejét. A csendkirály játék szabályait Vitéz lazábban értelmezi, és csak azért is rá-rázendít némi vakkantó-szűkölő méltatlankodási szólamra. Mikorra aztán lassan már törökül is megtanulnék Katty jóvoltából (Kata a másfélszázados török hódoltság emlékének áldozva bámulatos kitartással gyűr egy török alapszókincset megtanítani hivatott applikációt), konvojunk már a Dera-szurdok helyre kis parkolójában landol. Mint lédús gyümölcs érik meg a pillanat egy kisebb merítéshez is. Peti, a nagy méregkeverő citromos vodkás itala nem hazudtolja meg önmagát, bármilyen pillanatnyi nehézségen hatásosan lendíti át az embert. Lassan én is felveszem a fordulatszámot, miközben egyre aszalódó társaságunk még mindig ütőképesnek mutatkozik. Aki bujtogat, aki nem, jövünk – Szurdokra fel!

Egy percig se gondoljuk azt, hogy még egy lebernyegszerű térkép használata mellett se lennénk képesek totálisan elvéteni az irányt. Laza birkózás kezdődik a kialakult szituációval, mivel ez az első próbaút csak mérsékelt sikerélménnyel kínál meg bennünket. Visszavonulót fújunk hát, hisz a szurdok kezdőpontjánál egészen más irányból érkező osztálykirándulásnak látszó gyerekfüzér, valamint a turista-jelzések eddigi jelzésértékű hiánya mégiscsak jelenthettek valamit. Mi legalábbis olvasunk a jelekből, szóval vissza a startmezőhöz! A kutyák még szisztematikusan megmártóznak a patak vizében, amíg mi újult erővel lőjük be a helyesebb irányt.  

Sziklás meredélyen trappolunk, miközben az arcunkba tolakodó látvány egyre ígéretesebb és fotogénebb, ám mind többször kell most már megállnunk nem csak fotókészítés céljából is. Kezdenek lekerülni a felső ruhadarabok (sajnos csak a legénység férfi tagjai körében). Július első napja alaposan befűtött. Mint egy magára valamit is adó inflációban a pénzünk reálértéke, úgy csökken bennünk a kirándulásra való hajlandóság is: ez a bitang nyármeleg megfáradt ékszíjként dobja le magáról a tisztesebb túrázási kísérleteket. Szépen kezd körvonalazódni, hogy végül is csak egy sörözőben, vagy még inkább a hűsítő vízben ázva nyugodhatnak le igazán az időközben alaposan felfűtött kedélyek. Közben a már említett osztálykirándulásnyi gyereksereg lelkes kivitelezésében számháborúig fajulnak a dolgok (vagy ízlés szerint számokkal bonyolított különleges katonai műveletig). Később egyébként ez a fajta számháborúsdi a Szigetcsúcs büféjénél tovább eszkalálódik. A frontvonal úgy tűnik velünk együtt továbbhúzódott valamifajta továbbfejlesztett verzióval, ugyanis a számok végén ott már ételnevek is lógnak. „164 – Hot-dog”, „165 - Sajtos lángos”. Szóval számos étellel szolgálnak. De erről tényleg később. Speciális alakulatunk csak leválik a harcszíntérről, hogy némi kutyahergelő szappanbuborék fújdogálás mellett még megpihenjen, hangulat-tuningoló italokat vételezzen, és legalább az egyik kutya étkezési szükségletét is ellássák. A napsütés is kezd belehúzni, így ideje újabb paravánokat, és kellékeket választani az izzasztó együttléthez. Jólirányzott kilométereket követően Pilisvörösvár egyik emblematikus látvány-sörfőzdéjében pihenünk meg.

A német sörtisztasági törvény beható tesztelését követően és némi elviteles sörrel is megpakoltan Pilisvörösvárról a Dunának szegezzük az irányt. A Szentendrei-sziget Tahitótfalunál vehető be autóval, és innentől szinte a szemeink előtt nyílik ki a strandszezon. Megszállottan megyünk a fény felé, és lassan a szülinapos is kezdi kapiskálni az eddig előtte titokban tartott célállomást. Lassan már csak azt akarom, hogy kavicsos part és kagylóhéjak karistolják talpaimat, és hogy a kutyák végre strandalírozhassanak egy önfeledtet. Nem is kell sokat pislognunk, hogy tegezőviszonyba kerüljünk ezzel a helyzettel. Most már végre nekünk áll a zászló: Kisoroszi, here we come.

Rácz-Kert, vagy Szigetcsúcs büfé. Becsekk., sörfogy. Bogyó Szan full stage pass-t kap, szabadjára engedem itt ezen a jelentős téren. A büfé rendkívül megkapó és fullosan majd’ minden igényt kielégítő infrastruktúrával kényeztet. Jóllehet a lengőteke, a focipálya, vagy a vetítővászon előnyeit ezúttal nem használjuk ki, de a hajnali órákban a függőágyban sikerül majdhogynem visszapillednem, és a reggeli szükség végzése során is szavatolt az emberi méltóság megőrzése. Bogyó viselkedéséből azt hüvelyezem ki, hogy ő is élvezi a deszantunk újabb bevetési területét. Az étel felhozatal korrektül strandjellegű, vegytiszta hot-dog-hamburger-lángos szentháromságból építkeznek, de a másnapos szervezet a főtt virsli felett is rendkívüli módon tud örvendezni. Az italok ára felett kevésbé, ott valahogy beragadt egy duplázógép, egy rund itt már egy szabad szemmel látható összegre rúg.

Csodálattal vegyes irigységgel szemlézem az önmagát felállító sátrak valószerűtlen attrakcióját. Nálunk ez a sátorállításnak nevezett mizéria már kissé időigényesebb műveletet jelent. Tűzgyújtási tilalom ide vagy oda, rotyog már a pörkölt a korábban leszakadt bajtársainknak köszönhetően. Később a kanalak hiánya pedig csak még meghittebbé, és testközelibb élménnyé teszi a közös esti étkezést, ahogy kenyér-részletekkel tunkoljuk be a józanító hatású zaftos vacsorát. Ám addig még el is kell érkezni.  Strandüzemmódba helyezkedünk, úszóruhák, vízipisztoly, frizbi, tollas, pléd, és sörök kézhezvételét követően, irány ez a fene dekoratív szigetcsúcs. Bogyó alias Boggyantyú, Bogyesz, Bogyeszlav, Bogyka, büdös disznó és megannyi név a naptárban VIP-ként jár-kel fel és alá a strandon, majd később úszószámaival gyönyörködteti az erre éhes szemeket. A frizbi igen korán leszolgálja az idejét, és a habokban végzi, vagy ahogy később Bogyókának magyarázom, ő már egy nagy farmon repked boldogan.

Amíg Köve barátom a ruby csokoládé színét lenyűgöző pontossággal megidéző árnyalatokban pilleg már egy parti nyugágyon, Ildivel a tollaslabda örök rangadónkat vívjuk meg. A szó legszorosabb értelmében vett kijózanító és izzasztó aktus. Mondanom sem kell kenterben ver. Később az este folyamán néhányan aztán kenderben is verik. Mi azonban a kérlelhetetlen fáradtságnak köszönhetően tesszük el magunkat idejekorán másnapra, hogy aztán hajnalban sikerrel foglaljuk is el a Pole-pozíciót bárminemű folytatáshoz.

Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen vérpezsdítő éjszakában lesz részem a sátorban egy velem egyedül bent rekedt szúnyoggal. Bogyó, mint valami kisnyugdíjas nem bírja a sokáig alvást, és ki-bejárkál. Amivel még nem is lenne gond, de bárki emberfiával összetalálkozik odakint azt kiadós ugatással örvendezteti, így végül csak lábra bír engem is. Eszembe villan, hogy valahol faluhelyen a kutyát ”éjjeli bátornak” (míg a macskákat a nem kevésbé frappé módon „padon villogónak”) hívják. Egyszercsak megunom, hogy a kis tántoríthatatlan vérszívó csapolja a vérkészleteimet, és különben is túl rég óta nem hallom a kutyám neszezését; kiténfergek hevenyészett palotámból. Talán valami hasonló indíttatásból érkezhet Peti is, ugyanis Vitézzel ők is kecmeregnek már elő, és ha már így alakult vigyük is őket kissé távolabb a még szendergőktől. Mint büszke apukák igyekszünk lekövetni szemmel, ahogy a két túl korán-túl pajkos jószág egymással vitustánc szerű, míg más megfigyelők szerint capoeira táncot lejtenek, hengerbuckázva, bukfencezve, és természetesen rendre a lábszáraink körül gravitálva.

A felkelés botcsinálta vezéreként a reményeim szerint egy jól felszerelt vizesblokk irányába indulunk a megszokott reggeli üzletmenet lebonyolítása végett, valamint hogy a szabadon elérhető konnektorok a telefonom töltöttségi szintjét is visszahízlalják. Aztán a szintén korán kelő szaktársammal, Sanyival sorra megvitatjuk derűsen a világ csínját-bínját; fogy a sör is mellé, hiszen nem lehet elég korán kezdeni. Egyszer csak Bogyóka huzamosabb ideig eltünedezik, és mint kiderül a szintén csipákat bontogató Köve és Ildi üdvözlésére szaladt csak előre. Öt fősre duzzadt alkalmi formációban a térkép tanúsága szerint alig negyedórányi távolságban megbúvó Coop bolt felé vesszük a reggeli sétát. A kedélyünket derűs irányba kalibrálja a párkányra kihelyezett ingyen elvihető könyvek sora, végül egy Hamlet-tel gazdagodik házi könyvtáram a hirtelen támadt ijedtségben. Mire visszatérünk szinte már egy turistát nem lehet leejteni a büfénél, mi is megejtjük a reggelizés szertartásos jellegét, miközben a többiek is tipegnek már elő álomittasan. Alig félóra, és testületileg úgy döntünk, hogy kiszabadulós szoba szóba se jöhet egy ilyen újra verőfényesnek ígérkező napon. Minthogy maradunk, a kutya étkeztetés felől is gondolnom kell, irány vissza újból a jól bevált bolt, ezúttal Katával, majd megérik a partszakasz ismételt belakása is. Elég alaposan. Lacival némi „kit vennél el-kit dugnál meg-kit ölnél meg játékot” játszunk. Sup-ozó nyugdíjasok látványára ugyan a legkevésbé sem számítottam, hagyom is hogy a meglepetés erejével hasson, hamár ezt a napot is úgyis csak így sörmentén szeljük. Mint B., a büntetlen előéletű ebem a habokat.

Ám még mielőtt Ildi a Duna valamennyi kagylóját elhordaná, véd- és dacszövetségünk elhagyja a színt, és indul vissza Pestre. Ha mégis össze kellene foglalnom ezt a termetes élmény-zuhit, ezek a szavak zubognának fel: Duna, napfény, miegymás. No, meg mi egymásnak.

>>>  https://www.youtube.com/shorts/ZvqeqvO4r1U <<<