They say it's your birthday
We're gonna have a good time
I'm glad it's your birthday
Happy birthday to you

A startpisztoly viszonylag korán eldörren. Bogyó reggeli egészségügyi sétája során pont kiszúrom Katát és Petit a kocsijukban a pirosnál. A hirtelen fellobbant örvendezésem Bogyót heveny ugatásra készteti, amit komoly erőfeszítések árán sem bírok elfojtani benne, egészen addig a mágikus pillanatig, amikor már a saját szemének is hihet, és felismeri sebtében kelt izgatottságom kiváltó okát. Vitézzel, ezzel a hebrencs vizsladorral rég nem látott cimborákként üdvözlik egymást, de már most előre vetítődnek az ő kis jól bejáratott játszmáik: nyüstölések, incselkedés-sorozatok, heccelés-kampányok, abajgatás-cunamik, szekírozás-szériák, szóval kölcsönös szekálás és piszkálódás a köbön. Oda és vissza. Sokszor persze csak oda. Reménykedünk azonban, hogy Bogyeszláv, ez a decens három éves leányzó tán megnevelhet egy majd’ egy éves ifjú titánt. Kénytelenek is vagyunk ebbe (nem kutyába) kapaszkodni, hisz olyan intervallumokat is betervezünk, amikor hátra hagyjuk őket a lakásban. Ám addig is terepre. Egészen Pilisszentlászlóig, ahol ugyan a szlovákos kricsmi zárva, de ez nem szegheti a kedvünket, lelkiismeretesen követjük a turista-jelzéseket. A kutyákat a falu szélétől leváltjuk a kézi vezérlésről, szabadon járnak-kelnek, alkalom adtán (mégiscsak) bájosan acsarkodnak. Bogyó következesen, csereszabatos játékaival a szájában töri a maga útját, amibe Vitéz olykor-olykor belegabalyodik. Közben derűsen csacsogjuk el az időt, és végre a terep is újra ismerőssé válik. Hőkezelt társaságunk egyre inkább libasorban caplat a nevét méltán viselő Spartacus-ösvényen, mégis szinte rutinból hozzuk le. Közben a panoráma is egyre-inkább felér egy lélek-masszázzsal. Érkeznek rendre a szemrevaló hegyvonulatok, és a messziségben megcsillanó vízfelület is vonzza a tekinteteket (valamint a mobilok fényképezőgép funkcióit). Ingerküszöbünket alaposan felserkenti a remény, hogy hamarosan már csak megérkezünk az első alaposabb pihenőpontunkhoz, a még mindig megkapó elnevezésű Jenő kunyhóig. És valóban: szendvicsburkoló, részleges kutyaélelmezési pauza, némi játékkal és hozzá bősz kobakvakargatással is a továbbiak felől. Nevezetesen, hogy akkor most menjünk-e tovább a visegrádi Pisztrángos tavakig, vagy kapjon úgy gellert a történet, hogy a Káán-forrástól már délnek vegyük a közös irányt, vissza Pilisszentlászlóig egy ígéretes vacsora vonzásában. Ez utóbbi felé dől el a mérleg nyelve, szóval újra tipli van a karavánunknak. A forrásnál a szakavatottabbak már jól felpakoltan demizsonokkal, marmon kannákkal, már-már lajtos kocsikkal merítik a frissítő jobbára íztelen vizet. Mi is megtöltjük kulacsainkat, és az Apát-kúti patak hosszában megkezdjük az utolsó etapot. Etetjük a lépésszámlálót rendesen. Jönnek a rafinált megközelítéseket igénylő átkelések a patakon (amíg még tart), és sorra néhány zavarba ejtő instrukciókat felmutató tábla is, csak hogy teljes legyen az összkép. Nem is lacafacázunk, hisz mindegyik alkalom incselkedik egy fotó ellövéséért. Például, hogy ölelj meg egy fát! Hát ahogy én látom, nem mindegy, hogy egy fát ölelsz, vagy egy ölelésre fázol rá. Legkomolyabb erőfeszítéseink árán aztán csak vissza érkezünk Pilisszentlászlóra. 

A Kis Rigó Vendéglő a cégérük tanúsága szerint a születésem évében nyitotta meg kapuit, így minden bizonnyal professzionális kulináris élményekre és vendéglátásra számíthatunk. :) Nem is csalódunk, az étlap zavarba ejtően sokoldalú, mindenki megtalálja a számítását, lett légyen az pacalpörkölt petrezselymes kolompérral, Jókai bableves, kolozsvári töltött káposzta, kakukkfüves karamellás hagymaleves pirítóssal, vagy bolognai penne, mely fogások nálunk az első körben az asztalra is kerülnek némi sör bátorító kíséretében. Bátran ajánlható kutyabarát hely hangulatos kerthelyiséggel. Megnyerő bájfaktor, valóságos pikantéria az asztalokon szabad garázdálkodás céljából kihelyezett cserepes chilli. Mi is szépen levesszük a nekünk kifejlett alkalmasabb terméseket, csak hogy majd valamikor később a wc-n újfent lelkesen huhoghassunk. A desszert szekció külön misét is megérne (somlói álom, túrós gombóc). Szó mi szó, a degeszre evés szavatolt. Az estét szolid kocsmai körképpel színesítjük a másnapi további kirándulások előtt. 

A reggeli kutyasétáltatás során egy hirtelen kelt ötletnek engedve ki is jelöljük a következő célpontot, és legalább a tegnapihoz hasonló elánnal vágunk neki a korábban Kata szülinapja alkalmával már kiválóan vizsgázott Kisoroszi szigetcsúcsnak. Néminemű előzetes bevásárlás a falu kisboltjában, aztán máris a szenvedélybetegek izgalmával rohanunk a Duna irányába. Ezúttal azonban jó pár lépéssel meg is kell spékelnünk ezt a nekiveselkedést, ugyanis az alatt az pár hét alatt, amióta utoljára itt voltunk a folyó szemmel láthatóan erőteljes visszavonulót fújt, és a part vagy tíz méterrel arrébbállt. A kutyáknak persze nem kell kétszer mondani lendületes csobbanásokkal élvezik így is a vizet. Mi mérsékeltebb lelkesedéssel merülünk alá a közben bújócskába feledkezett nap miatt inkább hűvösebbnek mutatkozó habokba, ám a strandolás-élmény így is szépen alakul. Az éhségrohamok sem váratnak sokáig magukra, és közös erőkkel nézünk utána a Szigetcsúcs büfé kézműves hamburger opcióinak. Egy gyomrossal is felérnek a szinte a Holdról is szabad szemmel látható méretű harapnivalók. Újabb nekivágások a folyónak, caplatva a parton, maradék italok felélésével, majd az egri vár hasonmásának bevételével emeljük tovább a nap élmény-faktorát.

A Pilisborosjenői faluszélen parkolunk le, de innen gyorsan elhúzzuk a csíkot. A levendula-földek és a Teve-Szikla még csak laza felvezetői a minden idők legnézettebb magyar filmjének, a csupán névrokon Gárdonyi Egri Csillagok-jának valamikori kultikus forgatási helyszínnek. Ez a várrom a legendás 1968-as színes, szélesvásznú, kétrészes monumentális filmváltozathoz épült, és az idő vasfoga azóta alaposan pépesre rágta, majd kiköpte. Mondhatni annak már csak kiköpött mása. Amíg a srácok falra másznak, a kutyák aggódó szemekkel követik a történéseket. A nyári forróság közben csak belehúz, gyöngyöző homlokkal, hugymeleg dobozos söreink utolsó kortyolásai mentén végezzük be a második túranapot. Innen már csak a jól megérdemelt éjszakai mulatozás fokozhatja tovább a hangulatot, de ebben se lesz tétovázás.