#76 Csobánka, Macska-barlang és egy Dinó rejtek
You better leave my kitten all alone
This dog is going to get you
If you don't leave her alone
Egy tavasz-álruhás őszi napon újra felvesszük a fordulatszámot, és ezúttal Csobánkára tessékeljük ki magunkat, hogy levadásszuk ezt a fene Macska-barlangot (és hozzá mindennemű élményt, amit egy ilyen szolidan a gázra lépős, mégis tartalmas kirándulás tartogathat számunkra). Igazi erdőkerülőkként ugyan hozzuk a formánk, és kerülünk is egy jó nagyot. De semmi baj...Végül minden helyére kerül.
Na, akkor először is "le" Pomázig HÉV-vel. Amint azt már múltkor megtanultuk az ember fiának BKK-automatából, míg a négylábú jószágoknak MÁV-automatából, vagy applikációból lehet megváltani a Budapest közigazgatási területén (Óperencián-) túli szakaszra szolgáló jegyét. (Annyival okosabbak leszünk, hogy kutyának elég egy jegy, amely a teljes hév vonalra érvényes onnantól kezdve). Rövid várakozást követően távolsági buszra nyergelünk át, és az előre kiszemelt megállónál, a megkapó nevű Tavaszi lépcsőnél szállunk le. Szokás szerint Bogyó kifejezett örömére.
Csobánkát pillanatok alatt magunk mögött is tudhatnánk, ám adódnak azért nehézségek. Már a Csiperke utca is egy vészjósló, körkörös visszatéréssel marasztalna, és a repeta körünknél egy legelészéshez kikötött lóba ütközünk. Kincstári eleganciával hátrálunk ki a jelenetből, majd változnak a talajviszonyok is, hol köves úton, hol földes-poros útszakaszokon slattyogunk tovább, barlang-iránt. Kutyás társaságba botlunk. Szépen eligazítást nyerünk, de újra eltévedünk. Aztán egyszercsak hopp, és elénk tárul a hely, a macska szája, ahol a kutya etetését is megejthetjük. A barlangba történő lemerészkedés külön kaland, mobil-zseblámpa élesítés nélkül nem is mernénk alámerülni, de miután elvegyülünk odalent alig akaródzik visszatérni. Persze az ebéd is megérett, már. Miután elteltünk az élménnyel és a labdahajigálásból sem lehet több bőrt lehúzni, húzunk is tovább a tényleg alig csak pár lépésre lévő dinó-rejtekig. Kihagyhatatlan árukapcsolás.
Azt hiszem szintidőt mentünk, szóval nincs is itt ok már a panaszra. Az ezek utáni visszavonuló nem lehet szégyenteljes, sőt joggal jutalmazhatjuk meg magunkat egy híres csobánkai pizzával. Kicsit sajnálatos, hogy a teraszt már kivonták a forgalomból, de az éhes túrázó ugyancsak nem válogat étkezési lehetőségek terén, padon ülve ölben ugyanúgy csúszik a pepperónis pizza. Ezzel zárjuk kis színesünk utolsó sorait, ám a következő alkalommal már megint határokat feszegetünk… Irány Brno!
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
