Chains, my baby's got me locked up in chains
And they ain't the kind that you can see
Whoa, oh, these chains of love got a hold on me, yeah

A második felvonás nyitánya ez a ’tapsos belépős’ reggelizőhely, ami épp itt van a szomszédosban. Ez a teljes körű ízlelőbimbó-megdolgozásra hivatott kedves kis kutyabarát zug Noi találása, és ez az alapozás máris hatalmas kedvet dagaszt bármi továbbihoz. Lesz is szükség az energiára. Egy ennyire b(ens)őséges reggelit csakis egy full extrás veterán autókiállítás fokozhat. Belebotlani, és igazodni ehhez a minket megtalált véletlenhez. Fotózkodás az oldtimerek nyomvonalán, majd Bogyó ismételt igazolt távozása mellett már a Rákóczi emlékhelyhez tesszük át telephelyünket. Az obligát „Where are you from?” taktusra érkező válaszunk azzal a lendülettel fel  is oldja a nyelvi korlátokat; kiderül a tárlatvezető hölgy is magyar, így aztán rögvest könnyebb lesz felszívni az információkat a helytörténeti jelentőségű múzeumban. Az alapos elidőzést követően megszakítjuk adásunkat egy sörre. A Márai Sándor gyermekkori házában 2019-ben kialakított emlékkiállításhoz ezt követően vonulunk át, de az egyelőre foglalt, legalábbis a termet benépesítő gyerekseregletnek tartott előadás megtorpanásra késztet. Visszavonulót fújunk hát, de csak egy rövid kitérőre. Némi töltekezés után visszatérünk a tett helyszínére, ahol újfent kedves magyar nyelvű fogadtatásban van részünk, és egy okostelefonos applikáció segítségével teremről teremre kapjuk meg az az írózseni adott életszakaszára vonatkozó információkat. A kassai vonatkozás már az első szobában a 'lábunk előtt hever', hisz a szőnyeg a város XX. század eleji térképét mutatja, majd lépésről lépésre újabb adalékokat kapunk a gyermek- és ifjúkorból, életpályája egészéről személyes tárgyain és audióvizuális élményeken keresztül.

A következő tétel a menüsorban újra a közeli zöld, a Mestský park, ahol immár fittyet hányunk a pórázra is. Bogyó nem egy egy trükkös póni, valamennyi játéka előkerül és röpül, perdül, surran, pattan ameddig a szem ellát a nagyra nőt gazos-pitypangos közegben. Bogyó innentől kezdve újra lelkes követőnk, pontosabban szánhúzó kutyánk, aki csak elvétve húzza be a kéziféket szerteágazó csatangolásaink közben. Kései ebédre a már tegnap megismert hangulatos étterembe térünk be (Staromestská Piváreň), hogy újra adózzunk a szlovák gasztronómia oltárán. Noival rájövünk, hogy minden ételből elég egyet kirendelni két eszcájggal, különben képesek és még kifognak rajtunk ezek a laktatós fogások. A pazar káposztaleves (Kapustnica) után knédlit eszünk székelykáposztára emlékeztető másodikkal. Mindezt Bogyó felvigyázó szemei tükrében, és újabb remek sörök kíséretében. Némi vásárlást és újabb remek kézműves sörök felfedezését (Gólem söröző) követően az utolsó esténk kottáját az a szerencsés véletlen írja, hogy javában tart a város ünnepi hete és épp utcai koncertek sorozata következik.

Miután Bogyót a lelki nyugalmát könnyedén megzavaró tapsorkánok kivédése miatt letesszük a szállásunkon, szép egymásutánban adjuk át magunkat a hallótávolságra eső előadásoknak, szlalomozva a műfajok, stílusok között is. Ezzel az andalgással ringatjuk el magunkat egész a pillanatig, amikorra lábaink szinte egyszerre fáradnak el. Az újabb bőséges reggelit követően még megadjuk Bogyónak a lehetőséget, hogy a vonat indulás előtt lefáradhasson kissé a parkban, majd óvatos tempóban megközelítjük a vasútállomást, hogy pár órás egyenes vonalú egyenletes mozgást követően (azért a közvetlen a végcél előtti mozdony-lerobbanással kissé tovább is feszítve a húrokat) újra visszazökkenjünk kiszakadásunkból az otthoni valóságunkba.