What's the use of worrying
What's the use of hurrying
What's the use of anything
Ho, hey-ho, ho, hey-ho

Az első kijelölt pihenőhely egy hevenyészett reggeli elköltését követően a Schmauser Söröző. Az előzetesen lecsekkolt fotók alapján jó dolgunk lesz itt, és hozzá egy elég termetes placc is adatik. Fákat ölelő színes anyagok, lábasok, hordók, talicskás virágtartó, fény-árnyék harcok, homokozó, és telefonfülkébe bújtatott alkalmi kiskönyvtár. Meg amúgy is tisztázandó még, hogy mi fán terem ez a „self check in” szisztéma, amivel a soproni szálláshelyünk operál, mert ezzel kapcsolatban első áldozó leszek. Elkényeztetett porontyom közben újra a porondon, akciózik is egyet, ha már a teraszos kerthelyiségben végre lekerül a béklyója. A rám olvadt ing lehántását és annak szakszerű váltását követően telefonon megbeszéljük a szállásadó hölggyel a dolgok nyitját, pontosabban a széf kódját, és megerősítik, hogy a szállás egy óra múltával már át is vehető. Nincsen tehát rohamtempó, átadjuk magunkat egy újabb korsó sör élvezetének a kavicságyas teraszon, és egy újabb kör játéknak. Kellőképp feltöltődve, apadatlan lelkesedéssel, mely talán még a Holdról is látható lendülünk tovább a megnyerő külsejű belváros felé. Egész pontosan a várkerület határán rak le minket a telefonos navigáció. A kulcs a széfben vár. A csapatépítőnket Bogyókával a Studio 77 apartmanban folytatjuk. Ez a modern, alaposan felszerelt és egyből otthonos érzést nyújtó kis emeleti lakás lesz a bázisunk két napig. Limitált szériás élmény kapszulás kávés bekészítéssel, hatalmas kényelmes ággyal, de ami a legfőbb az a történelmi belváros tőszomszédsága. Repesünk is az örömöktől, szó szerint szálló vendégek vagyunk. Egy lelkes templomtorony kukucskál be ránk az ablakon keresztül a tetőcserép-koszorú felett.. De várjunk csak, ez maga soproni sör logójáról is visszaköszönő középkori Tűztorony. Ennyire közel vagyunk hát a tűzhöz - becsüljük is meg magunkat. Ha meg a távolságot kellene, néhány száz méterre taksálnám. De előbb még élvetegen, alig kapkodva elrendeződünk itt. Nosza neki zuhanyozni (nem mintha sokat számítana már egy órával később), kipakolni, programokat kiötölni, a kutyát most megetetni, úti táska tartalmat összeállítani (zömmel Bogyó játékaival, vizével, tálkájával...hisz mégiscsak én vagyok a fő fegyverhordozója). Szintidő alatt teljesítjük az előkészületeket, semmi hézag. Menjünk is bele, olyan korai a délután.

Egyből a történelmi várfalak mentén kóválygunk szájtátva. Macskaköves utcák, árkádok, 19. századba visszarepítő utcai és fali kandeláberek, a barokk fő tér a Szentháromság-szoborral és megannyi, a fejünket folyamatos forgolódásra ingerlő látványosság. Mindez annyira le is vesz minket a lábunkról, hogy meg kell pihenjünk ennél a Gyógygödör Borozó és Étteremnél. Nagy a kísértés...de maradunk a sörnél. Ezek után is szinte minden kapualjba beszédelgünk, japán turista fordulatszámra kapcsolva kattintgatom a fotókat, engedve a szabad ődöngésnek és a jóleső sietség-nélküliségnek ebben a mesterkéletlen belvárosban.

Lady B. viszont már reggel óta várakozik a rajtvonalnál, így igazságtalan lenne ha csak a saját gyönyörűségemre lennénk itt és így el. Kioldom magamat az elsődleges bódulat alól, és lendületes sasszékkal váltunk a sétatempón. Ám mit tegyek, ha egy ilyen ígéretes romkocsma, mint a Gázfröccs ugrik a lábunk elé... Itt van remekbe szabott kavicsos teraszos rész is, ahol repdeshet a frizbi, ekképp alkudozom magammal, hogy a kutyának és a gazdinak is jó legyen. A retro-hangulat biztatna a maradásra, igazi jutifali a léleknek. Közben azért mégiscsak egyfajta tervvé kezd körvonalazódni a gondolat, hogy még ma cserkésszük be a Taródi- vagy „bolond” várat is. Innentől tiszta a terep az Erzsébet ligetig, egy újabb szakaszhatárig, ahol egy arra végül csak megérett pillanatban bozontos útitársam, Bogyó hangrobbanást kockáztató szuperszonikus sebességre váltva futhat szakmányban az ő régen látott játékai után. Közben szimpatikus helyi arcokkal beszélgetünk, és tudok meg érdekes részleteket a modern vár történetéről. Nagyreményű vállalkozásunk azonban ott kap gellert, hogy itt bizony csak előzetes egyeztetés alapján lehet látogatást tenni. Vagyis árnyékra vetődtünk (bár ezen a fertályán a városnak alig találtunk menetközben árnyékosabb szakaszt). Teljesen megtikkadt állapotunkban talál meg minket, és ránt is be a teraszába a Kégli-Kert. Egy biztos, Sopronnak hangulatos romkocsmákért sem kell a szomszédba mennie. A szálláshelyünkhöz közel eső gyors-kajáldában, a Hűségkút mellett egy gyros-szal zárjuk a napot, gyűjtve már az erőt a holnapi bevetéshez.

Másnapra a táncrend már Bogyónak kedvez, hisz végül is csak túrázni megyünk! Egy ilyen több összetevős kilátótúra persze sokszor nem egy fáklyásmenet, de amilyen busás látnivalókat ígér, még a kezdeti aggódásaimat is hajlandó vagyok elfojtani. Először is persze próbáljunk meg korán felkelni, ötvözve azt egy környékbeli reggeli beszerzésével. A várfal és óváros újabb és újabb óvatosan belátogatott szegletei varázsolnak el röpke pillanatokra, de biztos ami tuti az oly könnyedén megfáradó lelkünket újfent a Schmauserben pihentetjük meg. Különösen jól esik, hogy emlékeznek is ránk tegnapról… Bogyó saját hatáskörben intézkedik egy két simogatásról (nem mintha ebben amúgy hiánya lenne bármikor – kérem jegyzőkönyvbe venni) Komolyan kinyír a kunyera, de őkelmét egyre nehezebb megzabolázni. A Sörházdombi-kilátóig már amúgy sem hosszú az út, és persze egy napirend előtti játszadozásra még csak bekanyarodunk az Erzsébet-kertbe. A reggeli fitnesz után hirtelen felindulással hegymenetbe rakjuk magunkat, és azzal a lendülettel meg is másszuk a Sörházdombi-kilátót. Meglepetésünkre odafenn egy kutyával és annak megilletődött gazdájával találkozunk, és az ebek közötti félreértések tisztázását követően már megskubizhatjuk a várost felülről is. Sőt szemeinket egészen a Fertő tóig futtatjuk, valamint a Soproni-hegység erdős lejtőjéig. Ahogy beteltünk a látvánnyal, erdei utakon csapatjuk tovább. Irány a Károly-kilátó. Máig tisztázatlan okoknál fogva itt kutyával nem lehet csúcsokat döngetni, kikötöm hát Bogyó-Szant a bejáratnál. Ő csak az én elmesélésemből tájékozódik az ott látottakról, de szemlátomást nem zavarta meg lelkét ez a váratlan diszkrimináció. (Vagy nagyon jól leplezi.) Egy erdei élménypark, és egy tematikus (Boszorkány mese-) tanösvény botlik a lábainkba, amíg a rekkenőre való tekintettel vízforrás után kutakodunk. A térképen a Kecske-patak és a Pedagógus forrás kínálkozik. Ez utóbbi hogyhogy nem ki volt apadva. Így is találunk dagonyázáshoz való vizet Bogyókának. Eltérünk a tisztaságra vonatkozó belső szabályzatunktól, hadd hüljön csak szépen le ez a merő fekete szőrkupac itt mellettem. Olyan nagyon kimelegedtünk, hogy mostantól kezdve minden egyéb már csak levezetés: kicsi sült krumpli falatozás a Bözsi Büfében. A kutya lerakását követően végül csak megmászom a Tűztornyot is egy borsos jegy ellenében, majd kihasználva a szállásunk konyhai  adottságait pizzasütésre vetemedünk a Netflixen éppen begördült Fekete tükör új évadához hangolva át magunkat. A mai nap főszereplői már úgyis kellőképp elfáradtak.