#58 A Lajtán még épp innen, avagy a mosonmagyaróvári kitérő
I don't want to spoil the party so I'll go,
I would hate my disappointment to show,
There's nothing for me here, so I will disappear …
Ahogy érkeznek a futószalagon ezek az alaposan kimunkált kánikulai napok, úgy kerekedik fel bennünk a vágy, hogy valami újabb szépet ránduljunk. Mondjuk egy óvatos kitérő Nyugat felé meg is teszi. Igaz ez sem lesz holmi 'váratlan utazás', hisz újabb két várrom meglátogatásával kecsegtetnek a kedvező körülmények. Mosonmagyaróváron kezdünk egy kiadós kör-svenkkel, ahol majd’ leforráz minket ez a kibontakozó nyár. Ezért aztán a kötelező megcsodálni- és rácsodálkozni valókat, így a mosonmagyaróvári vár bejárását némi hiányérzettel és rossz szájízzel letudva, Bogyókámat a visszafogott sodrású, ám mégis hűvös ölelésű Lajta folyóba bocsátom. Magamat pedig a csapolt sörök, és a nyár első lángosának bűvöletébe hajszolom a három napos – Sopronnal folytatólagosan elkövetett – kirándulásunk első szakaszában.
Tessék, már megint ez a túl korai érkezés a Délihez. Intézkedni kell: napirend előtti játszadozás Bogyóval a Vérmezőn. A kezdőkörös élményszerzést követően aztán szakszerűen jutunk le Győrig. Itt pikk-pakk az átszállás (Szegeden ez ’Pick-pakk’ menne), majd újabb zötykölődést követően landolunk Mosonmagyaróváron. A Hotel Minerváig kísérő zenéül a kerítések mögül végig felharsanó csaholások szolgálnak, bár szerintem ezek a kutyák spontán koncertet adnak, legalábbis fülhallomást nincsenek most nagyon összehangolva. De az akusztikai parádé élvezete helyett a folyamatos homloktörléssel kell törődjek, miközben húzom a bitang utazós táskánkat, és próbálom Bogyó idegeit is megnyugtatni ez alatt a pár száz méter alatt. Alakuló ülésünket a csábos megnevezésű Pityókás kocsmában tartjuk, ahol némi tartózkodással szavazunk a klimatizált pihenőhelyre és egy első körös itatásra mindkét résztvevő bevonásával. Ám még mielőtt csapatunk üdvöskéje, Bogyó vállalhatatlanra inná magát, teljes szakmai egyetértésben tovább állunk, hogy átvegyük a szállásunkat.
Egy kéretlen szaunázással azért bőven felérő a szobahőmérséklet! Vagy a szálláshely maga a purgatórium? Ezt latolgatjuk kedves kutyámmal hirtelen ájulatban, majd 10 perccel zuhanyzást követően tovább folytatom az izzadást. Be a hangszórókba a Sara perché ti amo-t! Miért is a ne, ha már éppen ezt javasolja nekünk a Spotify. Bogyó ahogy bepattan ágyra le is teszi a lábjegyét a lepedőre. Ahogy kell. A kánikula tetőzésében kisebb etapokra vagyunk kénytelenek beosztani a várig való eljutást. Az Ambrózia söröző/étterem az első adandó betérő, tele osztrákokkal.(Ez már tényleg a nyugat.) A jobb híján viszeres lábú labancok szürcsölik a Sopronit, és mindenfelől árad a snájdig német kifejezések netovábbja. Elhallgatnám, de egy-két telefonos megbeszélést nekem is le kell bonyolítani. Nagyon hamar hiányzik, hogy nem hoztunk úszódresszt, de ez a terasz alatt amúgy sem téma. Viszont ilyen Márai Füveskönyvét megidéző módon csak ide kívánkozna: „Úszónadrágot, papucsot, és beretvát mindig vigyünk magunkkal kirándulásra”. A népi megfigyelések szerint azonban a hideg sör is gyógyír a fene nagy forróság ellen. Nem értek hozzá, de ne hívjunk még papot. Csodáson összekapjuk hát magunkat, és szakaszokban törünk előre a várva várt várig. Elsőnek a bejáratnál lévő Fekete István szobor előtt pózolunk, de nem sokra megyünk vele. Rohamléptekkel vonulunk be a csak a föld szintjén körbejárható várba. Kicsit valóban túl reméltük a dolgot, vagy az ár-érték arány botladozik valamelyest, de a lelkesedés mégiscsak fokozódik már ebben a klimatizált környezetben. Ahogy letudjuk a kötelező köröket az egyébként nem is túl sok látnivalóval megkínáló vármúzeumban, egy újabb játékidőt iktatunk be a vár mögött meghúzódó tónál. Egyúttal időt is nyerek arra, hogy belőjem, hol van már az a Lajta nevezetű, ahol reményeim szerint, ha én ugyan nem is, de az őkutyasága legalább megfürödhet.
Így kavarodunk bele az Itató Strandbüfébe, ahol bár szívem szottya megmártózni nem tud, de némi közösen elköltött lángosra azért csak szakíthatunk időt. Töltjük is a telefont, no meg az időt és töröljük a homlokot. Maga a csobbanás sem várat azonban már sokat magára, végig nyomulunk a Lajta vonalán, és Bogyókám egy perc alatt kész megmártózni bármely adandó lehetőségnél. Örvendek is ennek. Ekként vonulunk, hol frizbi, hol labda a játék tárgya, majd eszembe jut még ez a szintén kifejezett kutyabarát kávézó, ahol még csak elkel egy adag ginnel elkevert tonik is. Szinte újra lendületbe hoz, de a nyármeleg már veszeget le a lábainkról, némi pihenőt iktatunk hát be, mielőtt vacsoraszerző körútra vonulnánk.
Ha engem bárki kérdezne, fegyvert a homlokomhoz dörgölve, vagy anélkül is, de az ezzel a Minerva Hotellel szemben lerakott Doni Burger gyorskajálda, és a mellette csábító közelségben kínálkozó Gondűző Söröző szinte kötelező programelem egy ilyen nap méltányos lezárásához. Az éjjelre is kitartó kánikula úgyis alaposan legyalulja az alvás leghalványabb reményét. Bár amúgy sem sokáig maradunk itt elfekvőben, győri átszállással tovább fut a karavánunk. Sopron felkészül…