#69 Szabadbattyán, Kula őrtorony (vagy Kula-vár) és a Cifrakert
I know it's true
It's all because of you
And, if I make it through
It's all because of you
Kissé még egy kótyagos tegnap utóízével a számban, bár jobbára már az új élmények előszelétől kísér(t)ve újra úton vagyunk. A hirtelen kelt kalandozás célpontja egy kisebb település Székesfehérvártól délre, Szabadbattyán. A kipécézés oka sem akármi; ez a Kula őrtorony már az elnevezése rettentő erejével bevonzhatja a turistákat, nálunk is a szinte kihagyhatatlan kategóriába keveredik, így mi sem sz*rakodunk és ennek az élménynek szentelünk egy bájos fél napot.
Épp időben érkezünk a Vérmezőre egy újabb kihagyhatatlan játszadozáshoz. Talán már kezd a fejem zsongása is alábbhagyni, de az bizonyos, hogy a levegőben érződik, több is rejtőzhet ennek a napnak a tarsolyában. Legyen így, ámen. (És aki áment mond, az mondjon bément is - bémentünk az alkuba). Székesfehérvári átszállással aztán el is jutunk Szabadbattyánig. Olyan gyorsan, hogy szinte ki se mondhatni, „macskabajusz”. Hadtestünk egy „szárazhídon” keresztül jut mind közelebb a község szívcsakrájáig és rögvest felfigyelünk egy Sarok Büfé Lottózó nevezetű lehetséges pihenőhelyre. Minthogy később nyitja kapuit, és a Csíkvár Étterem sem vigasztal meg minket, hisz sör nincsen kínálatukban, megmaradunk annak tőszomszédságában. Vonzó kasszik falusi kricsmi, kiváló a tervezéshez, meg a mega-giga sem maradhat szárazon. Bár nagyon nem kell túltervezgetni ezt a napot, igazából pár óra alatt végezhetünk ezzel a kalanddal.
A telefonba szuszakolt térkép útmutatását követjük és a Csíkvár téren keresztül jutunk el az fennkölt hangzású Kula őrtorony lábai elé. A torony viszont sajnos bevehetetlen, egy kiragasztott tájékoztatás szerint ide csak előzetes egyeztetés alapján lehet betenni lábat és mancsot. Nyomokban elkámpicsorodunk, és meg is feddem magam, hogy legközelebb ugyan jobban készüljek fel, járjak utána, stb., kerülendő a kihagyhatatlan ziccereket. Vigasztalásképp sajgó szívünknek a Sárvíz-malomcsatorna mentén a kettes számú célpontunk, a Cifrakert felé vonulunk át, ahol a kutyaetetés is megtörténhet, de persze a játék is folytatódhat határok nélkül. Néhány kutyással találkozunk, de ettől függetlenül szinte csak magunk uraljuk a teret. Hamar be is lakjuk. A hangulatos parkot többszáz éves tölgyek határolják ráérősen, középütt egy tó vesztegel és terpeszkedik mintha nem lenne holnap. Szépen elütöttük az időt. A helyszínelés még mindig tartana ha közben észbe nem kapnánk. A vonatinduláshoz igazítjuk az idő maradékát, és a Lottózós sörözőben még a szerencsémet is lemérem a sorsnak a kaparós jegyén. A kocsmáros bíztat jöjjünk még vissza, érdemes megnézni jól magunknak a közeli Tác Gorsium nevű régészeti parkját. A kikapcsolódás antik szigete, mint honlapja hirdeti. Szabadtéri múzeumról lévén szó, talán kutyabarát is a hely, lementem hát az agyam megfelelő zugába.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
