"Her Majesty is a pretty nice girl
But she doesn't have a lot to say
Her Majesty is a pretty nice girl
But she changes from day to day"

Eleve különösen izgalmas epizódnak ígérkezik ez a Kutyajátszótér, szinte erre hegyezzük már a fogainkat az alig félórás vonatozás alatt. És valóban egy igazán kedves kis gesztus ez a kutyásoknak így a merev kötöttpályás út végeztével rögvest a megálló mellett. Gyakorlatilag 5 perc alatt bonyodalmakba is keveredhetünk egy pajkos 10 hónapos golden retrieverrel. Hadzsime! Bogyó sajátos modorában kezeli a helyzetet, de nem eszkalálódunk komolyabban háborús helyzetté, és az újabb kutyák érkezése is csak bájos újabb kihívásokként állnak elő. Idejekorán megkezdjük a béketárgyalásokat, bár Boggyelláris szemlátomást nem igen enged a ’48-ból; a játékai továbbra is érinthetetlenek. Csövek, alagutak, rámpák, és megannyi akadály.. Persze mind-mind mellőzve, ha a kis társam már ráfókuszál az aktuálisan kedvenc játékára. Bár olykor ebből is kiszakad, főként ha szokott mód az igazságosztó szerepében is tetszeleghet két acsarkodó, vagy akár csupán kissé hevesebben eljátszó kutya között. Jó időt eltöltünk így mielőtt elvonulnánk, hogy újabb lehetőségek után kurkásszuk tovább várost.

Egy ruganyos futókör talpunk alá kanyarításával elsőnek átszeljük az Alsóparkot, majd a Rákos-patakot is magunk mögött tudva egyszer csak alapos karácsonyi miliőbe csöppenünk. A megkapó kis adventi vásáron való átjutás az üzemi sebességünk mérséklését kívánja meg, de nem csupán a hirtelen besűrűsödött embertömeg miatt, de a fejem is tekereg már jobbra balra. A hangulat tovább érleléséhez iszok is egy findzsányi rumpuncsot, és gyömbéres-citromos krémmézzel gazdagítom táskám tárhelyét. Egyelőre nem is adagolnám túl az ünnepi hangulatot bármi mással, emelt fővel levonulunk a pályáról. A Gödöllői Királyi Kastély lehúzott kutyafej piktogrammal ölt ránk nyelvet, így mi jobb ötlet híján jobbra elvonulunk. Az Erzsébet park mellett ugyanis egy sörkert és pizzéria hívogat már szirénénekével. Legalábbis ami a lelki füleimet illeti. Mindenesetre az éhség egyre csak fokozódik bennünk, így ezzel a sötét színekben játszó arany jószággal, Bogyó királykisasszonnyal fokozott tempóra kapcsolunk. Mintha csak egy rugóra járna az agyunk. Nagyon szimpatikus helyre csörtetünk be. Ki is kérem magamnak a sört, és egy tollat, hogy a gondolataim cirádáit valamelyest elrendezzem. Közben akkor már megetetem Bogyókát is, bár egy feneketlen bendővel igen nehéz alkut kötni. A pizzájuk alaposan megcsípett, de a név mégiscsak kötelez. A „Sárkány csókja” fantázianevű pizza emlékezetes kombót nyújt a prágai sonkából, mozzarellából és a téteket alaposan megemelő chili olajból meg hegyes erős (kutya/macska-pénisz – szerk.megj.) paprikából összeálló ízélménnyel. A kimerítő étkezéseinket követően az Erzsébet-park felé kalibráljuk át magunkat (ahol elvileg csak pórázon vezethetők az ebek). Teljes kiörlésű, elégedett mosollyal az arcunkon libbenünk efölött tovább. 

Az Erzsébet királyné (bizalmas viszonyban lévőknek Bözsi néni) szobránál aztán egy szösszenetnyit megállapodunk; a hóval ízlésesen borított hársfasoron perdül a labda, és újra száll a frizbi. Hölgyem, nem kell tőle félni, csak kutya, nem medve. De persze visszafogom, amíg elvonulnak. A Grassalkovich-kálvária rapid megmászását követően már hazafelé diktáljuk a tempót, nem elvétve visszakézből kastélyparkot. Itt még némi szűzhó-parcellát is átszelhetünk, Bogyó apadhatatlan örömére. Méltó lezárásaként a röpke félnapos kirándulásunknak a művészetek házánál jazz koncerthez érkezünk. Egy kiváló sör elszürcsölése mentén bólogatok rá. Úgy látom Bogyó is élvezi a pillanatot, de ennyi közösen eltöltött idő után már az is lehet,hogy simán tévedek és ő valójában a blues -t kedveli.