Van egy parányi restanciánk kirándulásainkat illetően, de két gitárest is előzött a kanyarban. Február végén a lantot letéve aztán csak elkezdjük belelógatni a lábainkat a kirándulás egyelőre még kissé kihüledezett vizébe. A nyakunkba szedett feladatot - úgy alakul - csak félig-meddig tudjuk lebonyolítani, mondhatni alul reprezentáljuk magunkat. No nem a lelkesültség terén  (az a legutolsó népszámlálás óta  hiánytalan) , de a felkészültséget illetően (nyilván ami engem illet) . Mintha csak ünneplő ruhában indulnánk ganézni. Némi bölcs belátás után az eredetileg betervezett Salgóvár bevétele elmarad; a városi cipő nem veszi túl jól a mocsaras dagonyát. ...

Soron következő elvonulásunknak Budakeszi környéke biztosít terepet. Nagy erőkkel vonulunk ki a helyszínre a reggeli órákban. A csatlakozás, a lejutás is olajozottan megy. Maga az élmény meg kicsit olyan, mint a kötelező olvasmányok röviden könyv-sorozat volt anno a lusta diákoknak. Ez a Mária-szurdok úgy hat, mint egy gyors összefoglaló, valami bájosan vadregényes, miniatűr (körülbelül egy kilométer hosszú) , víz vájta kanyon, ráadásul ilyen könnyedén elérhető távolságra. Legismertebb képződményével, a Mária-kegyhelyként ismert sziklaegyüttessel igazán megkapó, lazán összehozható túraopció.

Visszaeső kirándulókként rongyolunk is bele az új évbe. Vitányvár megmászásának vitán(y)felül csábos ajánlatát nem lehetett várólistára rakni ebben a tavaszias télidőben. A hófehér mészkőből emelt 700 éves falak megkapóan és szívósan kapaszkodnak az ég felé. A helyi járattal megközelíthető tatabányai rugógyár megállótól nagyjából 3 km-re lévő várrom ugyan nem túl megterhelő nyitány, de azért jól eltelünk vele.

Némi aggódással ugrunk neki ennek az aktualizáltan téli környezetbe helyezett kirándulásunknak, de nem is a cidri miatt, hanem azért, mert Bogyó mostanában el kezdett sántítani. Mondhatni hamarabb utolérni, mint egy mindenkori politikust. Mégis erőt vesz rajtunk a bizakodás, ha csak egy olyan közeli célt lövünk be ezúttal, mint amilyen Biatorbágy. A kaptárkövek, a Szily-kápolna  (a név kötelez), valamint a Nyakaskő külön túraútvonalak végállomásai, így elkél a telefonos segítség és a Guri Serház biztonsági közbeiktatása, mint valódi forma 1-es boxé. Az elkövetők mindent bevallottak. Az ő vallomásukból szemezgettünk.

Többrendbeli, sorozatban elkövetett kirándulásaink egy újabb röpke fejezét Simontornyán bontakoztatjuk ki. A hétvégi enyhülés ez úttal egy minden nemében félnapos program formájában jelöli ki az újabb vállalkozásunk csapásirányát. Az aprócska Simontornyai várrom  meglepően kellemes időtöltéssel kínál meg minket; a kedves pénztáros, valamint múzeumi teremőr hölgyek számos érdekes adalékkal szolgálnak, majd a Sió menti partszakaszon múlatjuk az időt tanult kolleginámmal, ezzel az önálló légkörrel rendelkező mellékbolygómmal, ...

Most, hogy az ősz kezdi már leadni a műszakot, és átadni a gépsort tél kartársnak, szinte úgy érzem nekem is fel kell vennem a kesztyűt. Kozmoszom egyetlen Lajkájával, Bogyóval a régóta terveim között szereplő Memento Parkba vonulunk le, ahol jó darabig elszobrozunk az átkos időszakot az eredeti fennmaradt szobrokon, domborműveken, emléktáblákon keresztül megidéző kiállításon. Innen aztán két tanösvény is kecsegtet minket bájaival. A Tétényi-fennsík tanösvényt a szórványos előforduló lovaglók miatt (és Bogyesznek a lovak felé megnyilvánuló mérsékelten visszafogott ...

Hát újra bevetésen. Ezúttal egy kirándulási tippet megfogadva az  ősi temetkezési, kultikus helynek is   tartott  Holdvilág-árok nak vesszük az irányt; ez a soron következő skalpunk. Az ősz emberesen belehúzott, levelek színe-java szolgál nyirkos turista-szőnyegként, de az idő hozzá még elég emberségesen bánik velünk. Mindezzel együtt talán ez az idény eddigi legsikamlósabb története, már ami az út- és terepviszonyokat illeti. Az eltaknyolás lehetősége minden percben szavatolt, én mégiscsak a legvégén borulok meg. Jellemzően akkor alaposan. Mondom, hogy mocskos egy történet. Sejthettük volna már az első figyelmeztető tábla szavainak hitelt ...

Helyzet van: újabb hajtóvadászat az élményekért. Hiánypótló hadműveletünk ezúttal a meghosszabbított indián nyárban, ebben a tavasz-álruhába öltözött őszben egészen Várpalotáig vezet el, ahol először is a sokat ígérő, impozáns, négy saroktornyos  Thury-várat szemlézzük Bogyóval, majd gyalogtúránkat egészen Bátorkő várromjáig toldjuk meg. Mi tagadás, ez utóbbi meglátogatása alaposan lefáraszt bennünket, de mégse eresszük el egykönnyen a várost. Minden dimenziójában lenyűgözésre alkalmas tájék, és játék. A Múzeumkert Étteremben még „mindenórásra” eszem magam a megszokott úti menüvel, egy virtigli cigánypecsenyével.

Elvitathatatlan kutyakötelességünk felszállni a vénasszonyok nyarának állítólagos utolsó hullámára. Egy esetleges meggondolás vagy elodázás szándékát kijátszva már egy nappal korábban megveszem a vonatjegyeket, ráadásul egy reggeli 6:30-as opcióra. Csak hogy rock and roll legyen. A kitűzött turnéállomásaink Simontornya és Ozora. Mindkettő egy-egy újabb várrom bejárásával kecsegtet, de a nap folyamán két távolsági buszjárat is úgy dönt, hogy inkább kimaradna mindebből, ehhez nem adja a nevét. A váratlan helyzet elorozza, hogy a reneszánszkori Ozorai Pipó vára mellett a Simontornyait is megnézhessük, helyette egy  tíz ...