Here we go again
Here we go again and again
Wond'rin' how it all began
Wond'rin' will it ever end

Round and round we go
Where it's going, nobody knows
Though I know we've been this place before
Someone keeps on moving the door

A válogatottunk újra idegenben játszik. A Déliből Tatabányáig gyorsított eljárásban robogunk le, ahonnan a 6-os számú helyi buszjárattal egy alig félórás út vezet el a Rugógyár parkolójáig. Alighanem egy rugóra jár az agyunk azzal a néhány turistával is, akikkel itt találkozunk össze. Bogyó kötött pályán, a póráz által kijelölt nyomvonalon kénytelen megkezdeni a hősies előretörését, folyamatosan emlékeztetve egy mindenkori vonatozást követően a menetközben jobb híján tartalékolt és kiaknázatlanul szunnyadó szilaj erejére. Már nagyon szeretné letudni ezt a körülményes, ráadásul az eddigieket csak méltatlanul tovább tetéző korlátozó eljárást, ami az újabb akadálytalan felfedezésektől és egy aktuális játékszezon hivatalos megnyitójától még elválassza. Jó magaviselete miatt aztán van, hogy előbb szabadul. Pár száz méter után, ahogy megtaláljuk a zöld színnel festett turistajelzést, és a nekünk kijelölt erdei utat szabadjára is engedem éjbe öltözött kutyámat. A terep szinte végig sík, kisebb emelkedőkkel, és csak a végére növekszik valamelyest a dőlésszög. Lekaparhatatlanul haladunk az úton, hozzánk színben illő lelkesültséggel. 

Kidőlt fák, akkurátus erdőirtás nyomvonalán halad a karavánunk. A céltól néhány száz méterre hangulatos kis erdei házikó (az már most biztosan felsejlik, hogy visszafele itt kell berendezni Bogyesz etetési és játszási irodáját). Egyúttal a kék-túra ütőeréhez is elérkeztünk. Egyre több az útjelző tábla, és nyomokban újabb és újabb turisták is előkerülnek. Nálunk fennhagon szól a podcast, nem csinálunk belőle titkot. Az Önkényes mérvadó adásával emelkedünk újabb szinteket, és az erdővel borított kisebb kúp tetején egyszerre meg is találjuk ezt a szabálytalan, megközelítően ötszög alaprajzú, belsőtornyos, „háromsejtes” elrendezésű, kis területű várromot. A területileg illetékes mosolyomat veszem elő a helyzetet nyugtázandó, és alaposan körbejárjuk a maradványokat. Sajnos a várfalak által határolt belsőbb területekre bejutni nincs mód, így elég rövid idő alatt teljesítjük a vizitet. Bogyó rendesen ki van biztosítva az új élmények levadászára, és ha valakinél biztosan nem, akkor nála nem mondható el, hogy vaktöltényekkel dolgozik. Fel-alá rohangál, és a társturistákkal köt ideiglenes barátságot, mígnem valahogy csak rábírom a távozásra. A faházikónál aztán letelepedünk jó ideig, etetésre bírnám kecses útitársamat, de rajta egyre-másra valami megmagyarázhatatlan para uralkodik el; enni is elfelejt. A játék azért még működik, sorra vetődnek a labdái és a frizbije, miközben meghatározott időközökben újabb kirándulók futnak be.

Minthogy az éhségérzet erősen bezörget nálam, a térképet skubizom, ugyan hol is lehetne annak véget vetni elegánsan. Ennek szellemében visszafelé már sebességbe rakom magunkat. A Síkvölgyi Horgásztavak mellett rendkívül hangulatosnak ígérkező Hafner Vendéglő előzetesen lecsekkolt honlapja tartja bennem a reményt. Keszeg-, Csuka-, Ponty utcák elhagyását követően bennem is következetesen körvonalazódik, hogy itt valami halételt kellene fogyasztani. A belső térben kályha melege mellé huppanunk, de az opciót nem könnyű kivitelezni, ha Bogyókával egy macska, és egy kis öleb is tartózkodik egy azon légtérben. Ez hadüzenet! A békesség megőrzése végett végül a teraszon telepedünk meg, és itt ér utol a sors túrós csusza, harcsapaprikás kombináció valamint lucskos káposztasaláta formájában. Az adag óriási, a harcsa darabok Bogyó ízlését is elnyerik. Sajnos így is ott kell hagyjam a méretes adag harmadát amikor végül jól eltelve elpályázunk.

Újabb hangzatos nevű tavak mellett orientálódunk az Alsógalla vasúti megálló irányába, eleinte még földutakon, majd egyre inkább városias környezetben. Hopp, a végére még egy barátságos kutyafuttatóba is belefutunk. Csak hogy azok a kutyaenergiák még egyszer le lehessenek vezetve, mielőtt egy elsőként alkalmas vonattal vissza nem térünk a pesti alapbázisra. Ütős kaland volt a mai, a mércénket legalábbis mindenképpen megütötte.