Don't want to be a drag
Everybody got to bag
I know you know
About the emperor's clothes

Bár Bogyókám a póráza értelmezési tartományát (és vele együtt olykor-olykor engem is) egy alapból maximálisan kimerítő jószág, azt gondoltam talán nem teljesen érdektelen vagy hasztalan kísérlet számba venni azokat a minősített eseteket, amikor is ez az én kis úttörő pajtásom erőnek erejével buzdul neki béklyója maradéktalan megfeszítésének, hogy már-már szánhúzó kutyák babérjára törve igyekezhessen érvényt szerezni a neki kívánatos, hathatósabb, vagyis teljes gőzerős nekiiramodásnak.

Ezzel valamelyest lajstromba vehetem a háztartásomban már kellő ideje "vizsgálati fogságban" lévő Bogyó sajátos vagy éppenséggel teljesen hétköznapi mozgatórugóit, amelyek olykor az általam levezényelni szándékozott útvonallal egyező irányba, míg más esetekben azzal szögesen ellentétes tájék felé serkentik magasabb fordulatszámra a kutya-hajtóművet. Attól persze, hogy Bogyónak ezek az extra erőbedobásai a haladási szándékkal éppen megegyeznek nem kapnak pozitív előjelet, ahogyan az azzal ellentétes irányba történő többlet-erőkifejtések sem minősíthetőek bosszantó szabotázsakcióknak, hisz rendesen ugrásra kész együttérzéssel és megértési szándékkal vagyunk már felvértezve a kutyánk vélt vagy valós idegenkedéseivel, riadalmaival, ellenkezéseivel szemben. Ám az is igaz, hogy a türelem sem feltétlenül az a farzsebből mindig stabilan előrántható valami egy hirtelenjében kialakult gazdi-kutya érdekütközés során.

A napi esetszámmal természetesen az élmezőnyben foglalnak helyet a egészségügyi sétáltatások során elkövetett kisebb gyorshajtásai, és egyéb kihágásai. Ha ismerős-, vagy barát besorolású és felségjelzésű kutyát sétáltatnak előttünk, akkor a kapcsolatfelvétel gyorsított eljárásban történő kivitelezése érdekében Bogyó máris a legcsábosabb turbó-fokozatára kapcsol. Ha nem tartanám erősen a minket összekötő fizikai köteléket, akkor bizony itt Budapest VII. kerületében minden arra jogosult kutyasegg már alaposan meg lenne szaglászva. Abban tuti nem lenne hiba, Bogyónak ez a normál ügymenet tempóját és a sétaútvonalát rendre újratervez(tet)ni igyekvő szándéka az ő bájosan dacos ellenfeszüléseivel legalábbis ilyen irányú ambícióiról árulkodnak.

Hajtja persze az újdonság élménye is. Kitüntetett figyelmet szentel annak, hogy  alaposan átböngéssze a kutyapisi formájában közzétett aznapi apróhirdetéseket, és ahol ígéretes, egészségnek örvendő, káros szenvedélyektől mentes kutyagavallér adott le magáról tócsa alakú életjelet ott Bogyó a megfelelő jelige hozzágondolásával maga is leadja pár soros viszontválaszait. Mire a környező utcákat kiolvassa az erre alkalmas muníciója fogytával már  Bogyótól is csak egyre lakonikusabb tömörségű kiegészítő megjegyzésekre futja. Galamb, dolmányos varjú itt sincsen biztonságban. Ezt a madármegfigyelés irányába tett heves rántással érzékelteti is, amíg szívszédülést diagnosztizálok magamon a hirtelen kitört nem éppen barátságos ugatás-sorozat miatt. A szárnyas jószágok gúnyos nevetése a szájhős felett csak hab a tortán.

Különleges alkalmakkor, amikor a székletének a szakítószilárdsága várhatóan nem fogja hozni a papírformát, sőt nagy biztonsággal az inkább egy limitált szériás pépes-(k)rémes verzióban fog megérkezni a gyártószalagról, akkor azt B. úrihölgy módjára szapora légzéssel, valamint azzal a szemérmes, de félreérthetetlen vészjelzés leadási hullámmal jelzi, hogy folyamatosan húsz centiméteres távolságba mellém fejlődött műhold-üzemmódra vált. A húzási szándéka természetesen ilyen esetekben okafogyottá válik, hisz mindannyiunk érdekében, csapot-papot hátrahagyva magam is kettesével szedem a lépcsőket, és szinte repülünk a lépcsőfordulókban. Talán még az aggodalma által túlfűtött lendülete viszi tovább, bár én inkább hajlok arra, hogy betyárbecsületnek lássam, hogy Bogyó nem rögvest a bejárati ajtó előtt könnyít magán, hanem egy háborítatlanabb zugolyt választ az utcakép egy újabb árnyalatnyi megcsúfolására. Ilyen esetekben a bizonyítékok bezacskózásától formai okokra hivatkozva vagyok kénytelenek eltekinteni, és így a Bogyó, mint értelmi szerző, és rosszmagam, mint bűnpártoló személy által közösen elkövetett bűntényünk árulkodó jelét a sorsára hagyjuk. Innen csak az alibijeink összeegyeztetése következik Bogyóval, valamint a sírig történő hallgatás eskütételének frissítése, aztán lapítunk mint az a bizonyos a fűben.

A sorban a közlekedéshez kapcsolódó nekilódulások következnek. Ahogy bármelyik vasútállomás területére érkezünk, és már jól értesülten tartanánk a kijelölt vágány felé, Bogyó egyszerre észbe kap és kérlelhetetlenül makacs kitörési kísérleteket próbál véghez vinni minden arra alkalmasnak mutatkozó kijárat, bármi egérút irányába. Ebből a megkapó performanszból könnyedén kihüvelyezhetjük a szerző fő mondanivalóját, vagyis, hogy ő a maga részéről nem feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy újfent egy ilyen vasszörnyetegen utazzunk. A húzás aktusát rutinos játékosként még a vonaton is gyakorolja, jóllehet itt már jobb híján csak a fülét és a farkát húzza befelé. A tömegközlekedés bugyraiból aztán újult reményekkel és megsokszorozódott erőbedobással szabadulna, és ez az állomásépülettől az első pihenőhelyig egy szavatolt szolgáltatása, jóllehet már-már a megengedett sebesség korlátozások ismételt túllépésével kacérkodik. Pedig a játékszabályaink szerint mindig biztosítok neki minimum másfél méter előnyt, hogy mindig az első sorból élvezhesse a műsort.

A lépcsők megközelítése, pl. egy aluljáró megközelítése során szintén valami elementáris erővel kapcsolja át kedves kutyámat egy magasabb sebességi fokozatra, olykor ezzel egy kéretlen tandem-szlalomozási versenyszámba is benevezve a csapatunkat, ahogy a járókelőket indokolatlanul fokozott tempóban, rajtszám nélkül kell kerülgessük.

Bogyó nem sok embert fogad be szíve teljes űrtartamával, de a barátosnék neki szemlátomást fontosak. A közeli kisboltba van hogy szabályszerűen becibál, ahol aztán visong és cukiskodik egy alaposat, miközben Szilvi, a boltos becéző szavakkal és hátmasszázzsal. Azt hiszem, hogy a debreceni lányok, Ildi és Kata is ez alá a besorolás alá iratkozhattak be, ahogy a látótérbe kerülnek póráz legyen a talpán, amelyik vissza tudná tartani az amúgy is fáradhatatlan száguldozásra tervezett négylábú társamat.   

Tanúság ha van, a póráz elvárható szinten hozza a ritmusszabályzóktól elvárható szintet, még ha a mi kis közös, hosszasan elnyúló fesztivál-sorozatunkat olyan húzónév fémjelzi, mint amilyen Bogyó. Addig is éltet a Jézusi csodatétel, amit napi használati szintre sikerült háziasítani, vagyis hogy a mozgáskorlátozott kutyámat kézrátétellel teszem nap mint nap újra teljes értékűvé, amint leoldom róla a vezetőszárat a Városligetbe, vagy egy újabb kirándulási helyszín arra alkalmas területén. "A kelj fel és járj!" biztatás nélkül is hibátlanul működik. A mutatvány annyira biztonságos, hogy akár otthon is kipróbálható.