#64 Zsámbéki templomrom, és a Szent Norbert Tanösvény
Got a good reason
For taking the easy way out
Got a good reason
For taking the easy way out, now
A hidegfrontot még a kanyarban beelőzendő kivételesen hétköznap ejtjük szerét egy újabb laza kirándulásnak. Ezúttal Zsámbékra huppanunk le, az egyelőre még nullkilométeres őszi évadunknak is megadva a kezdő lökést. Kísérletünket mégiscsak egy óvatosabb tapogatózsnak kell lássam utólag, bár szépen alakulunk meg a későbbi jelentősebb kihívásokhoz. A zsámbéki templomrom hézagosságában is lenyűgöző. A szem amúgy is jó szakmunkásként egészíti ki a hiátusokat fejben, bár a háromhajós premontrei bazilika és kolostor torzója amúgy is messzemenőkig képes marasztalni és ámulatba ejteni. És ez úgy lesz különösebb kihívás, hogy a szentéletű ebemtől a belépést megtagadják a bejáratnál, így a kerítéshez kötve várja meg míg a terepet bejárom. Szó se róla, kiválóan teljesíti az elvárásokat. Az első szakrális kitérőt követően a Szent Norbert Tanösvényen kerülünk újra emelkedett hangulatba.
Persze volt is mit kipihenni augusztusról, szó se róla, mégis legfőbb ideje már a kirándulásainkat újra kalibrálni. A hét közepére beígért lehűlést kicselezve fél napos szabadságra rendezem el ezt az éppen elénk került keddet, és így érkezünk meg elébb a Szél Kálmán térre, majd alig egy órás út során végül Zsámbékra. Addig is alaposan kiéheztetem magamat, így az előre kipécézett Lángosozó sajtos-tejfölös opciója nem csak engem, de Bogyókát is alaposan megleckézteti. Valami príma opció, hiba lett volna kihagyni. Ezt csak egy korty sörrel lehet überelni, amelyre a szemközti sarkon a Center Pubban nyílik azonnali lehetőség. Hamisítatlan, falusi kricsmis a törzsközönség, azonnal befogadnak minket. De hogy ne veszítsük el a fókuszt, már tesszük is ki az indexet, és hadrendbe állunk lelkes asszisztensemmel, ezzel a kis Bogyellárissal. Nekibuzdulunk a magasból hívogató romtemplom célbavételének, érintve közben Zsámbék néhány látnivalóját is, így a Petőfi Sándort formáló homokszobrot, a Zárdakertet, a zárt kapukon túlról a Zichy-kastélyt, egy majd’ 200 éves szőlőprést és egy bájos Török kút maradványait.
A zsámbéki templomrom (Premontrei kolostor) aztán irtó közelről olyan hatásos, mint az ipari áram, de kutyával megközelíteni sajnos mégsem engedélyezett. Így marad Bogyókám a kerítés megbízható hatósugarában pórázon, miközben én félszemmel vissza-visszanézegetve fogadom be a nem mindennapi élményt.. De legalább végre egy alkalmas kísérlet, hogy mennyire képes megülni a seggezetén az én drágalátos kiskutyám. Ami fő, végig a protokoll szerint jár el, semmi túlkapás, semmi hisztéria, radarrá edzett fülekkel és kocsányon lógó szemekkel kémlel utánam, de végig úrihölgy tud maradni. Büszkeségem szinte túlcsordul bennem, ideje megjutalmaznom már azzal, hogy szabadlábon védekezhessen, futkározhasson és labdázhasson. Teszünk is róla. Egy közeli, 19.sz.-i kút megcsodálását követően már szinte alig valami választhat el bennünket a Szent Norbert Tanösvénytől, ami a falu szélén található. Enyhe meredély, nem túl kimerítő, sem a távolságot, sem a dőlésszöget figyelembe véve. Nagy stenkkel vágunk bele, de a fele is elég lenne. Ezt legalábbis hamar be kell látni, hiszen a dombtetőre már fújtatva érkezünk meg, és Bogyó is az első adandó árnyékban terül el ez után az attrakciót követően. Telibe kap minket a nap, délidő van, érhető a pillanatnyi meghanyatlás, és hogy le kell vessem az inget. Szaktársam nem ilyen szerencsés a bundáját illetően, de újult erőkkel kezdeményezi a bokáig érő füves területen való szolid játszadozást a joggal közbeiktatott pihenőkkel. A panoráma is csecse, elmaradoznánk ,de azt hiszem itt most ennyivel kell beérnünk. Talán még egy búcsúsör a helyi öregekkel a kiskocsmában. Úgy érzem így illene stílusosan búcsút venni ettől a félnapos túrával nagyjából be is járható helytől. Maradunk hát ennyiben, emelem az utolsó kortyra a korsót és aztán a kalapom.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
