Honey, pray for sunny skies
So I can speak to rainbows in your eyes
Let's just hope the weather man is feeling fine and doesn't spoil our plan

Ha Dunántúl, és vasútállomásig metró, akkor az lehetőleg legyen Kelenföld, a négyessel. Így aztán szavatolt egy könnyített-kutyás liftes élmény is. A Tapolcára a keszthelyi átszállással való eljutás egy gyermekkort szépen megidéző életérzés. A vasúti pályaszakasz alulról minduntalan karcolja a Balatont, és a látvány még mindig megigéző, bár az ősziesre átbillent időjárás már egészen sajátos megvilágítást kölcsönöz olykor a látványnak. A strandbüfék, kocsmák, éttermek elmentették az idényt és az ősz menüpontra kattintva bezártak, a jobbára okafogyottan feltünedező kempingek és zimmer ferik, ha nem is teljesen lehangolóak, azért a letűnt szezon emlékét már moll skálában idézik meg. Röpke három órás rázkódást követően Keszthelytől aztán egy klasszikus kis piros szerelvénnyel szédelgünk tovább, és Tapolca újra ismerősen köszönt minket. Rögvest a vasútállomásnál például ez a Lokomotív című kricsmi, de ide csak később térünk be. Előbb gyorsan a szállásátvételt szeretnénk letudni, de egyre jobban látom, hogy nem lesz ez egy lejtmenet. A szálláshely ugyanis a vakrepülés iskolapéldája, valahol ötvözi a vakbizalom és a szabadon repülés élményét, mégis egyfajta ördöglakatként áll hirtelen elibénk. A telefonos egyeztetés során aztán bevillan, hogy volt már dolgom ezzel a szállásadóval, amikor Badacsonyörsön szálltunk meg.

A hangulat még billegős, egyelőre felárbocon vagyunk. Bogyó persze, ez a négylábon járó megújuló erőforrás nem bír nyugtot adni, főleg ha feltűnik a láthatáron egy macska is. A kertes ház kapuit értelemszerűen lezárjuk, és amíg bőszen hívogatom a szállásadó számát, etetésbe és könnyed játszásba fordulunk rá a kolleginámmal. Amikorra végre feltalálnánk már magunkat valamelyest, a telefonon végül csak elért szállásadó hölgy készségesen és a maga bájos szervezettlenségével vezet be minket a meghitt lakunkba. Távirányítással, valószerűtlen bizalommal. A kulcs az ajtóban. Némi rendezkedést, és rögtönzött terepszemlénket követően kilövünk a következő esedékes vonathoz, ami számításaink szerint Sümegig repít tova minket.

Amint leszállunk, Bogyó nem cicózik, és  bármi teketória nélkül a neki megfelelő sebességbe rakja a csapatmozgásokat. A hegy koronájaként ékesen kiemelkedő várrom a vasútállomástól kezdve kacérkodik velünk, húzza-vonja tekintetünket. Repülünk is rá. Hamarosan rá kell azonban ébrednünk, hogy valódi sportértéke kezd lenni ennek az egyre meredekebb útszakasznak; nem adják könnyen a vár közvetlen megtapasztalását. Sűrűsödnek a homloktörlések, és fokozódik az akut kifulladás veszélye. Ám egyszer csak elérkezik egyfajta dimenzió-váltás: a felderítést végző különleges egységünk a tett helyszínén a hajdani vár nyomain túl annak a „terhelő” bizonyítékait találja, hogy a nagyérdemű ilyen hatásos bevonása, megörvendeztetése miatt végül is csak megérte ez a kimerítő hegymászás. Remekbe szabott kiállítótermek, tárlatok zúdulnak elénk. Negroid bizalmasom, az én kis Sancho Panzám hamarjában megszabadul láncaitól, mindaddig amíg a vár belső kertjében szabadon csócsáló szamarak fel nem tűnnek, egy hozzá testhezálló tyúkudvar szomszédságában. Az Öreg Kapitány borozónál lelünk ideiglenes nyugvópontra némi chardonnay társaságában, majd újra jöhet a keringés a szintek között. Valószínűleg megleltük az eddigi ’legebb’ várromot, szakadatlan lehet fel-alá járni, állaga üdítően romlatan (ami egy várromra nézvést mégiscsak kivételes erény).

 A jelen nyomozati szakasz lezártát követően nekivágunk a visszaútnak. Lefelé már a nehézségi erőknek kell engedni, hétmérföldes csizmákban, ügető jármódban haladunk tovább. Egy ponton mégiscsak megszakítjuk a rohamot, és a frizbi-, labda-reptetés örök és unhatatlan perceit idézzük meg a szédítő panoráma mentén. A kimerítő ingázást és borozást követően aztán ne csodálkozzunk, ha kellő alapossággal elpilledünk a visszafelé tartó vonaton, és így újabb szabad órával gazdagodunk akaratlanul, sajnálatos módon egy n.+1-ik balatoni vasúti állomás váróterme előtt. Cseppet sem bánjuk: ütközetben eltűntünk. Ez viszont újfent játszási időt jelent, amitől Bogyoszkaja elvtársnő forradalmi hangulatba jön.

A szálláshelyünk időközben nemzetközi megszállás célpontja lett, lengyel kisbusz és német rendszámú autó áll már a korábban képzeletbeli ördögszekér-futamok helyén. Szerencsénkre a hangzatos jelenlétük hajnali órákig eltart, aláfesti az esti sorozatnézést. Aztán hiába a korán kelés, akárhogy skubizom a napi taktikai lépések lehetőségeit a vonat és távolsági busz menetrend oldalain, ezúttal a Rezi várat ki kell hagyjuk. Úgy távozunk, ahogyan érkeztünk, csendben, angolosan, az ismeretlen katona modorában, de szívünkben mégis valami felemelő élménnyel. A lista apad, a karaván szalad. Ja, és a kutya ugat, ha úrihölgyi kedve megkívánja. Ezzel húzzuk le a rolót mára.