He got early warning
He got muddy water...

A H5-ös HÉV Rómaifürdő megállóhelyétől a Prés utcán át préseljük át magunkat az ígéretesen hangzó Ingovány utcáig, és az ingoványos talajtól aztán csaknem el is szabadul a pokol. De csak addig, amíg észre nem vesszük, hogy itt áramvonalas villanypásztor-mintázat határolja ezeket a jobbra-balra eső farmokat, ahol csak úgy tobzódnak a patások. Hátam becses púpja, Bogyó viszont nagyon disztingvált. Jóllehet visszaveszem azért biztonsági megfontolásból a póráza jótékony ölelésébe mindaddig amíg elvonulunk a jámbor állatcsordák mentén. De nem kell sokat fedezékben tartózkodnunk, egyszerre csak elfogynak a veszélyes zónák, és hirtelen (nocsak!) hatalmas mezőre érkezünk meg. Tetszetős játszótér-imitációban rendeződünk el a következőkben. Más szóval szolgálatba helyezem Bogyó tizedest (néhány korábbi galiba okán le kellett fokoznom). Szó mi szó, ellabdázunk. Lássuk be jól is megy, csakúgy mint a frizbi repítés, és annak visszakézből történő elkapása. (Nekem ne mondja később senki a tárgyaláson, hogy parancsra tettük), Laza mozdulatok, némi podcast a hangszóróból; háborítatlan az idill így hirtelen. Elidőzés, fotózkodás, integetés a közeli kutyásoknak, majd irányváltás valamelyest még vizenyősebb terepek felé. Hadd tocsogjon csak az a cipő, ázzon el az összes zokni is, egyszerélősen. 

Emiatt lassan már félárbocon a lelkesedés. „Minden egységnek! Felfejlődni és visszavonulás!” Kérem a jegyzőkönyvbe rögzíteni, hogy csupán a bölcs belátás esete forog itt fenn, és mi amúgy is mindent megtettünk egy lehetséges szimpatikus szombat délután eltöltése érdekében. Ámen.