#43 Rókahegyi kőfejtő
Must fix the fence by the acre plot
Two young foxes have been nosing around
The lambs and the chickens won't feel safe
Until it's done
Az ősz korán reggel felvette a műszakot, és a munkaköri leírásának megfelelően alapos esőzéssel és lehűléssel kezdett neki a tervbe vett kirándulásunk szabotázs-akciójának. Ennek az ismét csak hajdani spagetti westernek milliőjét megidéző Rókahegyi kőfejtőnek a meglátogatására azonban pár órával később mégiscsak sort kerítünk. Budapest legnagyobb kőfejtőjét egyesek szerint a rómaiak nyitották, mára többnyire a sziklamászók, és a sziklakatlanok tetejéről Budapestre nyíló panoráma miatt a kirándulók kedvelt magaslatai. A négy bányaudvart magába rejtő valamikori kőbánya bejárására egy-másfél óra is elég. A visszautat a Szentlélek térnél meg kell szakítani. Már régóta izgatott ez a Vasmacska KávéZOO nevű vendéglátóipari hely, ahol halak, kaméleon, gerlék, csincsillák, nyulak és tengeri malacok „körében”, és így egy igencsak sajátos környezetben kifejezetten jól esik egy a túránkat levezető gin-tonik.
Már-már hajlanánk egy esőnap adta opcióra, de ahogy csendesedik az égi áldás végül csak megszületik az elszánás is újra bennünk. Mire megszárad a reggeli csipa Bogyó szeme sarkában már talpra is penderítem magunkat: a Margit híd budai hídfőjéig gyalogosan, hogy Bogyó alaposan végigszagolgathassa a napi kutyapostát, hozzá néhány menetjegyet is megspóroljunk egy füst alatt. Aztán a hévvel meg sem állunk Csillaghegyig, ahonnan az Ürömi úton kín-keservesen a meredélyen és ebben a vizenyős közegben, méterről méterre rajzoljuk magunkat mind feljebb és közelebb a célkeresztbe vett Rókahegyi kőbánya felé.
Ez a hely valóban limitált szériás. Blikkfangos ormok szélesvásznú élménye. Állítólag a falmászók Mekkája, de az is gyorsan kiderül, hogy frizbi-röptetésekhez, kutya lefárasztásokhoz is tökéletesen megfelelő helyszínnek ígérkezik. Rögtön össze is futunk egy másik kutyással. A mudik nagy játékosok, a frizbi azonnal feltűnik neki is. A nyughatatlanságért felelős árnyékminiszterem, Bogyóka persze féltékenyen őrzi azt, de olykor-olykor mégiscsak teret enged az önfeledt kergetőzéseknek. Közben úgy érzem, hogy bármelyik sarkon kifordulhatnának lóháton közlekedő cserzett arcú cowboyok. Aligha lepődnénk meg. Négyláb-meghajtású társammal aztán csak elkezdjük a terepmunkát, és ehhez előbb némi útbaigazítást kérünk a mudi gazdájától. Elvonulás tehát rendezői balra. Újabb emelkedők (de nem csak a hangulatunkra értem). Bogyóval vállvetve szeljük a métereket, és hopp meg is érkezünk az első „látkép-teraszhoz”. Persze a ködös idő miatt csak nyomokban bontakozik ki előttünk a Budapestre nyíló panoráma, de a hatás így is meggyőző. Nem kevésbé a közelben nagy hirtelenjében felfedezett barlangok, az újabb falépcsőkön megtett combos szakaszok és aztán a jobbra-balra tett bizonytalan keringőink halmozódó élményanyaga.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Körmenetünket követően emelt fővel vonulunk le a pályáról. Az esedékes, és jól kiérdemelt koszt-osztás szertartását a Csillaghegyi hév megállónál működtetett Peron Váróterem kricsmiben ejtjük meg. Rajunk itt kicsit megpihen, magam egy pofa sörrel veszek újabb lendületet. Közben a térkép böngészése során újra szemezni kezd velem ez a Vasmacska KávéZOO, amiről már annyit olvastam korábban. Azon kívül, hogy full kutyabarát hely, egy igazán minimalista állatbemutató tér is. Persze a közszemlére kitett nyulak és csincsillák miatt ez a „bemutató terem” már kutyamentes övezetté van nyilvánítva, de a személyzet kedvessége és a hely egyedisége miatt elücsörgünk egy-két gin-tonik fölött, amíg aztán Bogyó bágyadó szemei a visszavonulásra bírnak.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
