Asked a girl what she wanted to be
She said, "Baby, can't you see?
I wanna be famous, a star of the screen"
But you can do something in between

Ígéretes, soká halogatott utat kanyarítunk ki magunknak így az első augusztusi szombatra. HÉV-vel korán kigurulunk Pomázig, hogy épp végszóra érkezzünk meg egy Esztergom felé tartó távolsági busz elcsípéséhez. A sofőr nem átall belekezdeni az unalmas és fölösleges rituáléba és a szájkosár feltétlen feltett használata mellett ágál. A helyzet olyan ismerős, hogy már-már ideje lenne ismerősnek jelölném valamelyik közösségi platformon. Mondanom sem kell, különösebb hatásra nálunk ez a piszlicsáré ügy ma sem számíthat. Dobogókői kitérő, majd végül 50 perc után végre bevonulás a mi kis falunk szíve közepibe. Próbáljuk magunkban felpiszkálni a tüzet; tüzetesen átvizsgálom a lehetőségeinket ebben a látszólag kegyhellyé átvedlett bájos faluban. Rögvest teszt alá vetjük a sorozatban konkurensként aposztrofált "pajkaréti" Svejk ivót, ahonnan már valóban csak pár lépés ez az áhítatos tisztelettel övezett Teca kocsmája című intézmény is. Ez utóbbinál nem sokat kell várni egy rakatnyi japán turistákat megszégyenítő rajongóra, kibiztosított kamerákkal, bármire (rajtra)készen. Pedig már reménykedtem, hogy a sorozat népszerűsége alábbhagyott, és nem kell jelentősebb emberáradatra számítanunk. Ám mielőtt még elérnénk itt a kritikus tömeget már sátorbontásra sarkall szerecsen társam, belövünk tehát egy helyes irányt az erdőben megbúvó Nagyboldogasszony forráshoz, ahol Bogyó a tőle megszokhatott méltóságteljes rutinnal, szinte szakrális rendtartással mártózik meg. Elismerem, kutyaemlékezet óta nem volt ilyen rekkenő a hőség. Egy rövidebb útszakaszt követően aztán egy Pálos kolostor nem elhanyagolhatóan impozáns maradékaihoz keveredünk el. Bújócskázásra és kergetőzésre sarkalló bűvös tisztes tisztás, a terem kiosztások boka magasságig megmaradt falai között téblábolunk és helyezkedünk önkéntelenül is vissza képzeletben az időben. Itt hosszasabban tanyát verünk, úgyis beköszöntött az etetés ideje, és persze sorra kerülnek elő a játékok is. Közben némi kedélyes beszélgetés egy Debrecenből ideverődött lány párossal. A forgatókönyv szerint most én is alaposan megéhezek. Vágás. A Bodri büfé étlapjának szemlézése. A kiszolgáló csaj kikerekedett szemekkel konstatálja, hogy a frissen kitolt csavaros vanília fagylalt a kutyának lesz, aki ezt szemlátomást igen nagyra értékeli. Közben én is megküzdök egy amerikai hot-doggal, és egy jégkrémmel. Ezek után mégiscsak stabilabban vethetünk számot a továbbiak felől, bár még így is másfél órával ajándékoz meg bennünket a sors ebben misztikus katlanban, ugyanis akkora számíthatunk az első Pomázra visszapenderítő buszjáratra. Úgy kell nekünk! Valahogy csak kibekkeljük ezt is abban a Svejkesben.

Pláne, hogy nincs internet és a J.O.M.O. életérzés keringet egészen. Fesztivál feeling a külső hangszórón eleresztett zenéimből, amíg Bogyó újabb játékok értelmi szerzőjeként lép elő. A buszt csak elcsípjük, és újra a ötös HÉV-en találom magunkat. De mint kiderül, nem nagyon sokáig. Több se kell, mint az hogy bemondják: a következő megálló a Római fürdő. Itt most egy jó kövér féket nyomunk, és az ütemtervet innentől kezdve hivatalosan is eloldom. Szabad elektron módozatra kapcsolunk, ahogyan esik úgy puff. Üde lendülettel csavarodunk ki a HÉV kocsijából, és pár perc múlva már lent is termünk a Duna parton. Bandázás kutyásokkal. Bogyesz rezonál a szívből jövő örvendezésekre, a kisgyerekesek becsatlakozásaira. Nem herdálunk el egy percet sem. Lángos, sörrel. Vevők vagyunk rá. Bogyó mint egy menthetetlen, vérbeli pákosztos lelkesen gazsulál a kiegészítő falatok (jogos) reményében. Ezzel végezzük be ezt a napot. A nagy folyó sodrásába bambulással, 1500 Ft-ot kóstáló, fokhagymás, sajtos-tejfölös lángossal, sörrel, és Bogyó elégedett pofázmányával, ahogy össze-összeér a tekintetünk a sörpad mellett.