We're gonna get hi hi hi
With the music on
Won't say bye bye bye bye bye bye bye bye
'Til the night is gone

Pomázig a szentendrei hév lesz a segítségünkre. Fura, hogy a sok macera ellenére, amiket akkoriban a Békásmegyeren lakás során megéltem, most milyen bizsergető érzéseket csomagol ki bennem a szemmel látható terek újbóli bebarangolása. Persze csupán a szemeimmel, de a söröm így is cigányútra megy, ahogy hasítunk is tovább. De tán nem hagyom, hogy a nosztalgia bedzsinázzon, és egy sötét sikátorba cipeljen. Amúgy is csak egy megálló már Pomáz, ahol meg szinte épp varázsütésre gurul ki egy tetszetős távolsági busz. Rajta a hímes pixel betűk is arról tanúskodnak, hogy Pilisszentkereszt és Dobogókő felé lesz a dolog, így a hosszú sor utolsó láncszemeiként kedélyesen beszélgetünk el pár szemlátomást szakavatott túrázóval. Értékelem, hogy csak röpke perceket emészt el a sofőr arcoskodása a szájkosár hiánya miatt, amelyet persze Bogyó, a cirkuszi állományunk ígéretes trapézművésze (talán túlzás nélkül mondhatni paralelogramma-művész, ha engem kérdeznek) könnyedén bonyolít le magáról gyakorlatilag fél percre rá. De mindegy is, a tömött busz (egy turistát nem lehet leejteni, akkora a tömeg) már velünk hasít egész a pilisszentkereszti Felső kocsma tövéig, ahol azért csak tartunk egy rögtönzött helyszíni szemlét. A bizonyítási eljárás során már amúgy is többször kiderült, hogy a kiránduló körökben nem divat a kapkodás. Hozzá a kricsmi különösen barátságos és mint egyből kiszúrjuk kék-túra pecsételő állomás, valamint kétségtelenül fontos pihenőpont is ez a turistáknak. Ami mégis elsőre megfog az a kocsma közepi kályha, és az előtte halmokban álló fahasábok. Időutazás gyanús. No, meg a helyi arcok, akik úti célunkat megismerve persze fejcsóválva mondják is, hogy az bezony nem lesz leányálom! Gondolatok elrendezése, kutya itatás és falatoztatás, toalett, telefontöltés, hogy csak az extrákat említsem. Semmi további odázás, uccu neki.

Aztán a falut meghatározó Kovács-patak mentén vágunk neki kiszabott utunknak. Közben nem sokára lehetőségünk adatik a blikkfangos és enyhén lócitrommal tarkított focipálya mellett is elvonulnunk, ahol Bogyeszt már szabadlábra is helyezem. Rapid kutya- és eszmefuttatás a továbbiak felől, de az úttévesztés csak egyszeri; átkelünk a patakon. A táj egyre hóval borítottabban tárulkozik fel előttünk, Bogyó véka alá már egyre kevésbé rejthető öröme és a sormintákban hátrahagyott kutya-hóangyalok engem is egyre lelkesítenek, ahogyan merőben veszünk elfele a civilizáció maradék nyomaitól az egyre rizikósabban emelkedő útszakaszon. O weh, Donnerwetter! Hirtelen szárbaszökkent lazaságunknak egy lovas karaván érkezése vet röpke véget, tettestársam itt most félreállítom, amúgy is rossz irányba keveredtünk. Rövid visszakozás, újabb csapásirány, most már határozottan egy kaptató a sorunk. A négyzetméterre eső turistaszám is fokozódik, ahogy felcsillan a Vaskapu-szikla íve egyelőre még elérhetetlennek tetsző távlatokban. A helyzet csak fokozódik, garantáltak az ismétlődő visszacsúszások, és túrabot híjján csak magamra maradtam; gyökerekbe, kövekbe kell kapaszkodjak. Visszaeső nem akarok lenni, így korábban elképzelhetetlennek vélt erőket kotrok elő, míg végül csak a csúcsra érünk. A terepiszonyokat követően örömteli fotózkodás következik, hatalmas életigenlés szakad fel, és tényleg állítson le most, aki úgy gondolja, hogy túl gejl vagyok, de ami pazar, az pazar. Bogyó, a lelkeskedés felkent pogány papnője ugyanolyan játszi könnyedséggel száll alá a szirtek magasából, mintha nem lenne holnap. Mit mondjak. Jómagam engedek a gravitáció kényszerítő erejének, és hol zerge, hol seggen szánkózó titán üzemmódban teljesítem a visszautat. Önkéntelen önvállveregetős kurjongatások ritmikus szólamai, valódi felszabadulás élmény. Asszem megcsináltuk, banyek. 

Meggyőződésem, hogy az egyre északabbra lévő magyarországi éttermek hitelességi mutatója (dobpergés) a sztrapacska elkészítési módja. Erre a bejelentkező éhség okán az Emma Vendéglőben tehetünk próbát, és tíz Bogyó tappancsból 7-et bizton el is vihet a hely a szellemével együtt. Az i-re pontot feltenni ma már csak tényleg egy régi kedves lánnyal való közös koncert-vizit képes.