And if you don't know where you're going
Any road will take you there

K(l)issé óvatosan írom le, de az ünnepek dagonyái is csak úgy elszeleltek.. Hozzá mintha az új esztendő máris bejelentkezett volna valamiféle helyreállítási szándékkal, persze a változások évének mégiscsak óvakodva mondanám. Jóllehet hosszú évek óta már-már kényszeresen igyekeztem a szilvesztert a lehető legnagyobb tobzódásban, mámoros önfeledtségben tölteni (mintha csakis így lehetne, vagy ettől a szokástól eltérni valami beláthatatlan vétek lenne), most tessék, itt ez a szelíden szolid kivétel és kivitel, a Bogyóval való közös szilveszteri otthonmaradás, ami cseppet sem hagy végül hiányérzetet. Kizárólag a durrogás, és petárdacunami zökkenthetett ki minket olykor-olykor az idilli állapotból, de közben csak megfogadtuk, hogy igyekszünk az új évben a még nagyobb összhangra. Mindez leginkább a 'jelenbe ágyazottságában' ölt testet,és ebben igazából csak ő lehet mesterem. Szóval semmi múltba bambulás, semmi jövőt szuggerálás, csak a mi és a most, a lehető legtöbb tökéletes pillanatban -- tudom, giccsparádé. De mégis! Becsülöm ezeket a kívülről-belülről folyton feszegetett kegyelmi pillanatokat, ajándékba kapott hibátlan időket. Ej, erre fogunk gyúrni idén.

Addig is kicsiben kezdjük. A délutáni műszak előnye, hogy még reggel nekiveselkedhetünk félnapos kirándulásoknak, és Budapest tartogat is szép szerivel meglepetéseket még. Ehhez kerüljünk is rögvest hegymenetbe. A Keletitől a 8E jelzésűvel indulunk neki, ahol Bogyónak is jár a 15 másodperc hírnév: a sofőr még a mikrofonba is bemondja, hogy mennyivel jobban állna neki egy szájkosár a legújabb párizsi módi szerint. Persze csak, mint a népmesei lány járunk most is el, úgyhogy láthattak is rajta szájkosarat, meg nem is. Aztán a Szent Gellért szobor tövéből indulunk neki, itt már Bogyesz, a vitalitás kampányarca szabadon kószálhat, és teszi is mint valami fitness guru, miközben én a téli kabát terhét nyögve enyhítésképp a kaptatókon kortyokban be-befogadom a pesti panoráma mind formásabb idomait. Így, Frizbivel a szájában turistáktól zsebel be elismerő pillantásokat, miközben kacskaringózunk, törekszünk felfelé a csúcsra. Eképp érkezünk a Szabadság szobor elzárt területéhez (körbekerítve a Citadella környéke mostanság, szóval arrébb kell vetődni). Jobbra orientálódunk a Szabó Dezső sétány felé, ahol - ahogy kell - egy másik kutyussal máris heveny kergetőzést rögtönöznek. Jó így délelőtt, alig valaki. Szakaszokban adagoljuk magunknak a hegyet, játszi könnyűséggel. Előbb játék a Jubileumi parkban, az amfórák között, majd a Sejt utca környékén bolyongunk, végül hosszasabban fióktelepet nyitva a Citadella virágos kertben állapodunk meg.

Bemelegítésnek úgyis elég lesz most ennyi. Meg közben már ki is ötlöm a hétvége nagyobb rándulását, ki a Mátyáshegy és a Szépvölgy felé például. Mindig az új cél az erősebb, és ugye az a kutya... 

Amíg én tervet ötlök, Bogyó nyelvet ölt az akár rá is vonatkoztatható tiltó táblákra, és hazafelé menet a Verejték utca neve is értelmet nyer.