It doesn't really matter what clothes I wear
Or how I fare or if my hair is brown
When it's only a northern song

Nem sokat kell várni, és be is jelentkezik a Duna látképe; tekintetet lopkodva kísér minket Vácig, ahol aztán homlokráncolást  keltő mód kevés az idő a csatlakozásig. Már megint izzad a tenyerem. Aztán csak kegyes a sors. Hopp és hé, Nógrádon leszünk ripsz-ropsz, bárki meglássa! A vonaton persze Bogyesz a tőle szinte már elvárható rémületben ventillál. Kis piros vonatszerelvénnyel döcögünk még könnyed félórát. Meglepő hozzá ez a teltházas buli, de amint látszani engedi hétpróbás, kéktúrás emberek  vesznek körül. Nos, a maszknak a vonaton az egyetlen haszna a wc-ben adatik. Ehelyt le is kell húznom a MÁV szolgáltatási színvonalát, hisz lehúzni nem lehet a toalett-előzményeket. Közben egyre zúzmarásabb a kinti világ, és ahogy az ablakok is mindinkább párásodnak, úgy tűnedezik el a térerő/lefedettség. "Minden csíkot meg kell becsülni"- mondaná Buci, de én aztán nem tartok annyira az analóg üzemmódra történő átállástól. Közben Szokolyánál a google-térkép készséges tájékoztatása szerint UFO leszállóhely van, és ennek megfelelő erős késztetés is kerekedik bennem, hogy egy ki tudja hányadik típusút celebrálhassak. Un poco de szürreál.

Mihelyst újra "szabad lábon" vagyunk, csahos kíséretem, Bogyeszláv első dolga természetesen az, hogy belefetreng a zúzmarás aljnövényzetbe, élvezkedik, szaglászik, és aklimatizálódik. Rövidesen a vár tövéhez érkezünk, ahol is még kürtőskalács illat ölelésében repül-a-repül-a játék következik. Szóval bemelegítünk; jóság-szafari ebben a csípős hidegben, miközben kicsit zajszennyezek (kihangosított Önkényes Mérvadó adás hátteresül). Önkéntelen olimpiai karikák felemelt-letett dobozos söröm örvén. Aztán kiadom a vezényszót. Gyerünk toronyiránt! 

A vár képes az első perctől kezdődően lenyűgözni, hatásában nem viccöl: kutyafuttának termett tágas belső térrel, dimbes-dombossággal marasztal minket, amíg megy a helyszín bejárása. Egy osztálykirándulás lelkes csemetéivel osztozunk így déltájt ezen a páratlan magaslaton; pattan a labda, Bogyesz feje hol itt, holott tűnik elő. Nem bő ez a Nóg rád? Emlékszem még a hét vezér nevére? Tesztelem legott a Hétvezér Kopjafák ponton, a hiteles fantomképekkel megerősített állomás után fokozódó éhséggel szállunk alá, csakúgy mint nemsokára a sör és a kókuszos ízesítésű Tatratea a gyomromba. A Béla bácsi féle Vár Vendéglő ajtajára kicelluxozott lehúzott kutyafej gyorsan segít eldönteni épülő dilemmánkat, hogy jobbra-e vagy balra. A Zenterasz című hely hű marad a nevéhez: nyugalom-sziget és minőségi éttermi szolgáltatás. Nagyon kedves a kiszolgálás, Bogyó valami szárnyas nyakát is megkapja, míg a különféle Tatratea opciók a beszélgetés horizontján. Jól hallom, Svejkről a disputa a szomszédos asztalnál? Bogyó végre be is alszik kissé. Várom a cigánypecsenyét. Addig is más fajta kéretlen sületlenségek hallgatása. A BBQ-szósz a salátaágyon elsőre merész adaléknak tűnik, de ahogy haladok a falatozással (a sült krumpli tökéletesre sült, a ropogós szalonnapörcök bőre nélkül helyezkednek el a tányéron valami parádés konstellációban) egyre inkább meggyőz. Kimérem az adagokat mindenből, a teljes ízélményt még egy tatratea ellenpontozza elégedett hümmögések társaságában. Illene ugyan kinőni a kürtős kalácsokból, de nem lehet. Ezzel zárjuk majd még, és hogy Bogyókám se maradjon ki a tutiból a vonatindulás előtt a jól  tagbaszakadt focipályán megülünk még egy kis etetés és játék erejéig. Bár az egyre inkább lefagyó lábujjaim biztatnának már a mielőbbi hazaindulásra, de még jó fél órát el kell lennünk ebben az autentikusan füstös milliőben. Azt hiszem illat-tapadásom lesz.