Light out wanderlust
Help us to be free
Light out wanderlust
Do it just for me
Wanderlust

Alaptáborunk gyanánt a választás a székesfehérvári Platán Vendégházra esett egy középiskolai kollégiummal szemben. Készségesen hívnak már a reggeli órákban megerősítendő a 11 és dél közötti érkezést. A szálláshelyre vezető úton Bogyót átmenetileg kizökkenti egy diszkoszvető szobra. "Miért nem dobja már el azt a frizbit?!" silabizálom ki hirtelen kelt csaholásából. Röpke elrendezkedést követően felspanolt kis spanom, Bogyó úrhölgy aksijainak részbeni lemerítésére vállalkozom a közelben fellelhető kutyafuttatóban. Naná, hogy egyből balhéval kezdünk, de az erkölcsi győzelem labdája nálunk marad. Két kis agresszor próbálja már az első délutánunkon kikezdeni Bogyó atomstabil hidegvérét, így talán csak jogos, ha megvédi magát. Sebaj, a szomszédos futiban is elég a placc egy kis feltöltődéshez vártúránk első stációja előtt. Csókakő. A faluban már szemetelő esőben kaptatunk, és persze már csak visszafelé jövet fedezzük fel, hogy lett volna egy könnyített pályás műút is szolgálatunkra a vár felé, de holmi 50-60 fokos meredély már csak nem fog ki rajtunk, és a végén megint csak kissé a világ tetején érezhetjük magunkat. Semmi személyzet vagy más turista, magányosan keringjük körbe a romok magaslatait. Heveny kitelepülésünk izomláz ígéretével kecsegtet, de a blökinél nem lehet áramszünet, lelkesen barangolja be a vár különböző emeleteit, és könnyűszerrel szeli a meredek métereket fel és alá. Felszabadító volt így alig magunkban megjárni a helyet, de nem lövünk el minden patront az első nap Gyogyóval. A délután további része már csupán némi gyorséttermi falatozással és filmnézéssel kínál meg minket. 

Váratlanul korai órákban ébredünk meg, így a remény is felserken, hogy talán ma már egyébként Székesfehérvárt is megszemléljük közelebbről, ám előbb még megfejeljük a vártúrás élményt a cseszneki várral. A tett helyszínéhez való hozzáférés már pöppet macerásabbnak bizonyul, el is viszi a nap nagy részét. Vasúttal megyünk elébb Veszprémre, és onnan a direkt járat Csesznek, Suttyonyig. Négykézláb barátom, akinek nem kell jelszó a szívemhez, hatásos antrét prezentál a vonaton. Folytonos fröcsi nyáladzása aggasztani kezdi a kallert és állandóan az ablak felőli térfélre kérlelné. Az nem zavarja, hogy a menetrendszerű a MÁV-os késés csatlakozási terveket borogat. Veszprémet a buszpályaudvarig szeljük félbe, még kispiacos hot-dog burkolásra is jut idő, aztán Zircen át Csesznekig. És most a pontozási táblámra ki is rakom a 10-est. A vár látványa messziről hívogat. A közvetlen felvezető út tövében az évszak értelmének megfelelően zárva talált Mamut Fagylaltozó kabala mamut szobra mosolyogtat meg minket, és jól esik némi bátorító sör a Lovagvár Étteremben, ahol elvileg a Bakony legjobb lángosa is készül. Erre talán majd egyszer még visszatérünk. A várjegy 700 Ft, és a körbejárás is viszonylag hamar abszolválható. Külön kiállítótermek ugyan nem voltak, de a kukucsi kitekintések a környező vidékre igencsak meggyőzőek. A várbejárós mókát különös kegyességgel elkövetett labdahajkurásztatással olajozzuk tovább, hisz a busz visszafelé indulásáig még van egy kis idő. Kapóra jön ez a fagyizó megetti senki földje, ami hosszasabb pillanatokig Bogyó földjévé lép elő. A buszmegállóban a korábban Velencében megtapasztalthoz hasonló könyves téka találkozik szembe velünk; egy-két könnyvel innen is gazdagítom házi könyvtáramat. Hosszas a visszakeveredés, kezd is sötétedésbe hajlani, így már csak a futtatóban levezető körök maradnak hátra, hogy aztán másnap a keretes szerkezet jegyében ismételten szemetelő esőben keljünk az immár Budapestre tartó hadi utu rea.