Well on the way, head in a cloud
The man of a thousand voices
Talking perfectly loud...

Bogyó adja meg a kezdősebességet, és szánhúzó kutya üzemmódban tolja (húzza). Kétkedve fogadja, hogy a Városligetet ezúttal kikerüljük, értetlenül vizslatgat hátra, de a lendület marad azért az 1-es villamosig. (közben egy postás megugatása. Elég sablonos). Flórián téren 137-es buszra fel; hajtjuk tovább a vadat. Megzavarodott függelékem már eddig is várakozón sandított ki a villamosajtó üvegén, de aztán semmi csalatkozás a csatlakozásban. Előbb régi ismerős helyeken vonulunk el. Óbudai emlék cunamik. Aztán hamarosan érkeznek a lankák és éles kanyarok ahogy robogunk már neki a hegyeknek, (kilátó)-toronyiránt. A busz a Hedvig utcai megállónál passzol le minket a tájnak, most már az apostolok lován folytatjuk a mai vállalkozásunkat. Nagyra értékelem a közben egyre jobban kisütő nap próbálkozásait. Utunk még inkább felfelé tart, és egyre meredekebb, de rövidesen üdítően dobja le magáról a civilizáció utolsó jegyeit és egyszercsak erdei úttá változik. Erre a meredek bevezető szakaszra azonban legkevésbé sem voltam felkészülve. Csak az éltet egy idő után, hogy könnyebbnek kell lennie lefelé jövet. Spoiler-alert. Nem lesz az. Közben a verejték újdonatúj hegyi patakokat sarjaszt, míg Bogyó töretlenül lelkes erőként hatja át a teret. Az első keresztútnál aztán egyértelműeb inkább laposföld hívő leszek, már ami a terep(v)iszonyokat illeti. Az erdei tanösvény innen jobbra sík távlatokat biztosít, némi pihenő és irány inkább erre. 

Bogyó, naprendszerem egyetlen ismert bolygója (saját légkörrel) nagyon elemében van, élvezettel keveredik el tőlem akár több tízméterre, hogy aztán mégiscsak hátra-hátra nézve fürkéssze meg vagyok-e még. Néhány futóval találkozunk közben, kutyussal csak kettővel, mondhatni háborítatlanok vagyunk. A tanösvény piros szakaszát abszolváljuk, amelynek utolsó karikája a Virágos-nyerget öleli át, nagyobb tisztás a város tetején, tűzrakóhellyel és vadkörtefákkal. Jelenleg nem igazán virágos a miliő, de gondolom tavasszal a nevéhez hűen kínálja meg a kirándulókat a maga optikai tuningjával. Bogyesz addig is nyeregben érzi magát, frizbije és labdája nyomában cikázza át a tisztást oda-vissza. Ez lett mára a csúcspont, további babérokra nem tör a kiránduló alakulatunk. Feladjuk, mint a túra nekünk a leckét. Legközelebb jobban fel kell készülni, mert még feljebb és feljebb is van ahonnan ez jött.