2021. jún 02.

#2 Hollókő, Tugári Vendégház

írta: Szicsoo
#2 Hollókő, Tugári Vendégház

Hollókő, Tugári Vendégház

 “There is a place, where I can go, when I feel low..”

Nos. Hollókő, a magyar turista Mekka - újratöltve. Bár a népviseletbe öltözött skanzen-anyókákhoz, mint látványelemhez továbbra sem feltétlenül ragaszkodnék, de ettől függetlenül van valami olyan delejes vonzása a helynek, ami nem hagy nyugodni. Ékszeres doboz mint mondják, szíveken fennakadó élmény, no meg azt hiszem sokónk retinájába égett már bele a villanykörtébe nézés erejével a hollókői hagyományőrző locsolkodás, a macskaköves utcácskák, vagy egy muskátlis cigányzenés étterem látványa is, ám ami engem évről-évre visszaránt, az a mérhetetlen nyugalom. Próbál ellenállni az ember két rendes nyüzsgés között, azonban a hely mindent visz, pláne így még előszezonban, amikor Hollókő a legütősebb érveivel vesz le a lábunkról; háborítatlan és őszinte.

holloko.PNGStartra készen megint a Keletiből. Második árnyékom – a hangulataitól függően olykor nyugi-, de zömmel azért inkább dili-Bogyó – szinte már rutinos eleganciával hagy fel azzal, hogy kitalálja megint hova megyünk. Újból találkozunk az előző bejegyzésben említett, a szabályokkal mereven elköteleződött kalauznővel. Bevillan a japán katona, akihez nem érkezett meg a második világháború végén a békekötés híre, és nem tette le a fegyvert. -De hát a kocsmákban már nem kell fogyasztás során maszkot viselni!  -Ez nem kocsma. -Nézte már a WC-ket? Velem lehet alkudozni. Így is elröpül az idő.

Pásztó_ Belebambulás abba, hogy népek várnak a 2-es buszállás közelében (ahonnan a kiírás az indulást előrejelzi), jóllehet időközben kettővel arrébb kigurul egy busz mégiscsak. Mint kiderül, az a busz, ami továbbrepített volna. Hamvábaholt homlokcsapkodás. Szerencsémre azonban a vendéglátóm, Gerda iszonyat jófej és legurul értünk a SPAR parkolójához. Szóval van addig itt is egy Pásztó óra, beülünk a szintén szóvicc bűnözéssel operáló Al Rabló Pizzázó teraszára egy sörre, hogy a mellettem ülő postások hideg meggyleves szürcsölésének audio-vizuális élménye később még visszakérezkedjen álmomba.

A szoba átvétel pillanata kicsit mindig szakrális. A birtokbavétel és elrendezkedés áhitatát Bogyó egész kerthelyiségen átívelő cirkálása fűszerezi határozatlansági reláció kíséretében. Ha itt bárki Bogyó helyzetét és sebességét egyszerre akarná meghatározni, még végtelenül pontos mérőeszköz esetén sem lehetne az egyiket a másik rovása nélkül mérni. Ezzel együtt őt mérhetetlenül lenyűgözi az új szabad tér belakása, a járulékos sok-sok új illattal. Abszolút kutyabarát helyzet és helyszín, bár kétségtelen merőben könnyebb így, hogy egyedül vagyunk a tulajdonos hölggyel  jelen, és el sem akarom képzelni, miként abajgatna más, megpihenni vágyó vendégeket Bogyó. Az azonban mókás hatású, ahogyan  először Gerdát is még módfelett határozottan ugatja meg, majd ahogyan időről-időre felismeri már, ez a bizalmatlan csaholás boldog vakkantásokba, nyüsszögésbe alakul át. Hát valahogy így. 

A Tugári Vendégház egyébként nagyon megnyerő, egyszerre otthonos, és mégis minden igényt kielégítő minőségi szálláshely, úgy általában kettősség jellemzi. A konyha például egyszerre hat IKEA bemutatóteremnek, de mégis annyira autentikus a falu keresztútját megidéző falfestménnyel, vagy a népies kiegészítő tárgyakkal. A szoba némely elemében egészen rusztikus. A természetes anyagok, a fa, a kő kiegyensúlyozottan vannak jelen a különböző helyiségekben, pl. leplezetlen mestergerenda formájában, miközben egy wellness szálloda milliőjét is érezhetjük. És ami fő, alig valami műanyag. Most aztán néhány fotó, majd továbblépés..

1622148395912.jpg 1622148146314.jpg 1622148292548.jpg
1622148292542.jpg 1622148292535.jpg 1622181236212.jpg
1622148146304.jpg 1622554909655.jpg img_20200703_131443.jpg

 

Bár itt a blogom szövegelrendezése sorkizárt, de egy sör nem kizárt a Fehér Holló Presszó és Teraszon (egyben a nemzeti dohánybolt helye), ami ritka minta. Na, mindegy mintavétel, mégiscsak egy adott helyszín leghitelesebb élményanyagát a helyiek kocsmája tudja biztosítani. Egy sörrel kezdjük tehát kint a teraszon, tősgyökeres emberek körében.

Közben mr. éhség is becsekk, sőt csörtet: az első útba kerülő (mint később kiderül egyetlen) étkezési opcióként úszik elő a Kemencés Büfé. Nem tudom, hogy a műanyag sörös pohár, a gyorsan kiszervírozott ételek (az egyébként kiváló palóc leves cipóban, és némi palacsinta csak a miheztartás végett) vagy az átutazóknak ható vendégek-e az oka, de nekem valahogy mégis útszéli büfé jelleget öltött a hely. Gondolkodtam, mi itt a pláne, vagy tán a pillanatnyi monopólium helyzetük és a kikerülhetetlenségük fokozza le a helyet szememben ott akkor, de már másnap a kirándulásunkat követően a burgonyás sajttal tejföllel kifent-kikent tócsni fenemód megvigasztal..  hogy rácáfolt-e, még rágódom. Mindenesetre kutyabarát, piros kockás a viaszos vászon terítő, és ár-érték arányban is okéka.

Kényszeres vásárlási kísérletek a csak módjával nyitva lévő kézműves boltokban, de azért a megfelelő ajándékokra lelés. Hazatérés Bogyóval, végülis hosszú volt már a nap. Sorozat vezeti le a napot. Így jártam. És még mint soha nem aludtam ilyen jól el. Még pár kép, és aztán ébredés.

1622148325420.jpg 1622148644960.jpg 1622148644971.jpg
1622148325412.jpg 1622148496214_1.jpg 1622148325427.jpg

Reggel meg nézem, hogy spiccesen tegnap nem állítottam-e át a telefonom ébresztőjének a hangját. Fura érzés arra ébredni, hogy milyen hangosan bírnak korán reggel kánonban cserregni, sivítani vagy éppen rikoltani a madarak. Vidéki Dolby surround: három irányból madárének egészen megkapó kánont formálva, és balról valami darázszümmögés is beékelődik amíg a távolból kakas kukorékolása járul hozzá ehhez a nem remélt, de azért valahol végtelenül üdítő kakofónia-élményhez (bocs, a „kakas mondja: bokréta”). Szóval a partitúrát a nagy karmester szakszerűen vezényli, de így is úgy is felemelőbb, mint a budapesti troli és utcazaj. Remélem lesz belőle dallamtapadás. Közben meg olykor harapnivaló a csend, és hozzá a kint ülés, a kávé-cigi-bogyó, vagyis Bogyó. De ha már harapnivaló, valami elképesztően frenetikus reggeli lesz a terülj-terülj asztalkán, szégyen-nem-szégyen végül szendvics csomagolás, alattomban Bogyó etetés az asztal mellett. 

Úgy érzem az időjárás ma jobb formában lesz, és nem mint tegnap, amikor árnyéka volt önmagának. A napsütés már legalábbis reggel rázendít, jól van, szépen ki is tart egész napra. Elvétve úgyis túrázunk egyet, és persze szó szerint: elvétve az egyik elágazást, és eképp visszatérés a kezdőponthoz, de a lelkesedés újra erőre kap, és megkeressük a nemrégiben emelt  a) Sors keze b) Isten tenyere kilátót (ki-ki világnézeti meggyőződése alapján ossza be). Mindenesetre tényleg egy tenyeret formál a kilátó, aminek a kilátásai sem rosszak, hiszen így minden ujjára akad egy turista. ;)

 

1622148606476.jpg 1622148606470.jpg 1622148606460.jpg

1622148606443.jpg

1622148569643.jpg 1622148569662.jpg

Velük egyébként útközben egymást erősítettük meg, hogy igen-igen, ugyanazt keressük, illetve jó úton a levés (egyébként az Országos Kéktúra útvonalának mezsgyéjén terül el Hollókő és Felsőtold között). Röpke két óra, erdőben, némi meredéllyel. Kutyával különösen kellemes élmény. A kilátás viszont annyira nem eget rengető (de a Cserhát környékbeli dombjai is láthatóak), körbe nézve némi indián temetőre hajazó kőrakás. Aztán ahogy az ember általában érzi: na, akkor ennyi? Tovább!

Így még némi bolt hajkurászás, evés-ivás marad hátra, délután ülés a napban, írás és olvasás. Mint napelem töltök fel a továbbiakra, hogy végül a rá következő ismét eltelítő reggeli és utolsó körbenézés után hazavegyük utunk. Vagy otthonról megyünk el?

Szólj hozzá

falusi turizmus Túrázás Kilátó Hollókő Vártúra