Here come the Sun King
Everybody's laughing
Everybody's happy
Here come the Sun King

A leghalványabb hezitálás nélkül dől el a szombati úti célunk; jó időben kisvasutazni végülis kinek lehetne ellenére. Ezt persze mások is belátták, hamarjában telnek meg a szerelvények, hiába még majd félóra az indulásig. A beállás kissé túlcizellált, a tényleges nekilódulást megelőző edzőkörök oda-vissza kissé megrázóak. Az egyébként túlmozgásos kolleginám, Bogyó most rendeltetésszerűen húzza be fülét-farkát. Aztán egyszer csak a kisvasút nagyságú turistafüzér az első vágányról már útnak is ered Kismarosról Királyrét irányába. Az egyik szerelvény végén az ütközőknél találjuk meg a legtutibb helyet. Integetni a kisvasútról meg instant regresszió a gyermekkorba. A Török-patak mentén haladunk mérsékelt tempóban. A hét megállót jelentő 12 km-es szakaszt uszkve félóra alatt daráljuk le miközben vagányan hajtunk át a lakott területek utcáin. Mindezt rohamtempónak aligha nevezhető, Bogyókának is emészthető sebességgel. Szemem fénye így a biztonsági rácsokon át már kissé nyugodtabban szemlézheti a tovatűnő tájat az időközben rendben kibontakozott koratavaszi időben. Mire észbe kapunk landolunk is a célállomáson, elsőkként hagyjuk el a vasútat, hogy a lábaink szolidabb hajtányán haladjunk tovább.

​A Szénpataki útra csavarodunk rá első körben, hogy megkörnyékezzünk két tavat. Az utunk egy mini-gyermekvasút (hivatalosabban szólva a királyréti Kerti Vasút) mentén halad. Bogyó teljes extázisban immár szabadon szaladhat mellettem az úton, és ettől a terepjárójukból kiszóló hivataloskodó szervek sem tántoríthatnak el. A királyréti horgásztótól már térerő sincsen, hangszórómból némi rock szól, miközben bájos antrénk során köszöntjük a turisták kisebb-nagyobb csoportjait.  Miután megkerüljük a Bajdázó-tót is a két természetvédelmi őrszolgálatos hölgy újra rá kezdene, hogy ugyan adjak már pórázt delikvensünkre, de ezt el kell eresszük a fülünk mellett. Egyszerűen nem vagyunk abban a formában, hogy ilyen kikötéseket meg tudjunk fogadni. Különben is vár már minket a  Királyréti Csemege, és az etetés. A sörük kiválóan felkészít a Várhegy-kilátó megmászására, kisebb kaptatók legyűrésével jutunk el a csúcsig, hogy onnan még egyet pislogjunk szerte-szét.

Kicsit sajnáljuk, hogy ezúttal vissza kell fogjuk magunkat a kirándulás frontján, de a ránk maradt idő nem túl sok, így lassan vissza kell térjünk a kisvasúthoz. Aztán ahogy már köpködi ki hátra a kisvasút az elhagyott métereket egyszerre nézünk egymásra és fogadjuk meg Bogyóval, hogy ide még vissza kell térnünk. Az nem lehet, hogy ne zsebeljük be legközelebb a kimaradt részleteket a Magas-Börzsönybe induló túrák kiindulópontjától.