RUN DEVIL RUN, THE ANGELS HAVING FUN
MAKING WINNERS OUT OF SINNERS BETTER LEAVE BEFORE IT'S DONE

Jókor nekivágunk, és a Nyugatinál késlekedés nélkül pattanunk is a nyeregbe, egy alkalmas zónázóra, amivel a Piliscsabai antrénkig pusztán valami félóra az út. A kezdőrúgást követően a legénység tagjai csak megtalálják végre az égtájak legmegfelelőbbjét a Gomba szikla felé. Egy félidőnél elcsípett helyi foci rangadó sem térítheti el figyelmünket, úgy teperünk már, mintha csak sejtenénk bármit is előre. Persze aligha, mégis jó lesz kenyérlángosba kapaszkodnunk elébb a főút menti pékség jóvoltából, ami szolid kacskaringóinknak köszönhetően aztán hamarjában válik szolid emlékké.  Ahogy keveredünk kifelé Piliscsabáról egyszerre csak egy sorompóval lezárt útszakaszhoz verődünk. Elég meredek az első etap, és a Gomba szikla is mintha csak távolodna… de kitartunk, hisz a távolban már helyes kis irányjelző táblák kecsegtetnek. Így kerülünk el először a Szent Ferenc tisztásig (legalábbis van, aki Assisi-így a szerk.megj.), ahonnan egy jelképes bakugrás már csak a Gomba szikla. Monstre, konok, ellövésre váró golflabda-imitáció: meglehetős látvány. Jól meg is etetjük a szemeket és a kamerát ehelyt, hisz ez egy kilátó is egyben. Aztán a szikla önfeledt körbe ugrálását követően újfent  visszafejtjük a szálakat. A kitáblázás kiváló, el sem lehet téveszteni ezt a laza kitérőt az Ördögoltár sziklához. Ami viszont igazán izgat most már az a valamikori katonai lőtér. Mint valami hatalmas bikacsök tör előre a térképen, de az elriasztásul szánt tábla (miszerint „Lőtér! Belépni tilos és életveszélyes! Munkaszüneti napokon is”) ugyancsak hatástalannak bizonyul. Inkább hallgatunk az Erőt, egészséget! kívánalomra, ami a bejárat fölött díszeleg, és annak szellemében surranunk is tovább. Amúgy sem volt lövésem arról, hogy itt azóta is működő lőtér van, a mi célkeresztünkben már más rajzolódik ki.

Elsőre a térképen Disznófőként meghivatkozott sziklához szándékozunk eljutni, de ahogy elnézem az Aranyhegyi-patak környéke több látnivalóval szolgálhat, így a bázis területét elhagyva immár erdei utakon törünk patakiránt. A tüskés cserjés szakaszok leküzdése eléggé strapásnak bizonyul, de mit tegyünk, ha ez ígérkezik a rövidebb útnak. Taposom tehát  a közös utunkat, próbálva Bogyót is megkímélni a tüskéktől. Az élményt egy menzás paradicsomleves betűtésztájával sem lehetne tömörebben jellemezni: küzdelmes. Különösen, ha hozzátesszük, hogy a pataknak csak a kiszáradt medrét leljük fel. A közeli Vadász-rét azonban kárpótól a látványban, mint győztes hadsereg vonulunk át rajta, hogy a Jági-tó hűlt helyét is megnézzük. Egyelőre víz dolgában nincsen nagy szerencsénk. Még jó, hogy van söröm, és Bogyó butellájában is van elég víz. Az első alkalmas szalonnasütő alkalmatosságnál le is táborozunk etetés és szolid játék végett, majd az Ördög tornya, vagy Ördögszikla nevű utolsó attrakciót vesszük célba. Turistákkal is most kezdünk csak igazán találkozni.  A sziklaformációhoz vezető út látszólag le van zárva, de hát tudjuk jól, hogy egy behajtott és le nem lakatolt kapu nem fog senkit visszatartani. Pláne ha már idáig eljöttünk. A finálét győztes hadsereg bevonulásaként éljük meg, amelyet már igazából csak a Jági-tanösvény kezdőpontjánál és a pilisszentiváni sportpályák tövében elhelyezkedő Villa Negra nevű sörözővel érdemes überelni. Pilisvörösvárról vonattal és jó pár kilométerrel a lábunkban érkezünk vissza a Pestre.