#12 Eger, Sirok, Szilvásvárad
It's been a long time, now I'm coming back home
I've been away now, oh, how I've been alone
Akárhogy is Egerbe visszatérni mindig örömteli élmény. Kellemes ezeknek a lankás, szűkre szabott, macskaköves utcácskáknak a látványa és bebarangolása, no meg ez a tekintet egyre-másra megigéző bű meg báj. Nézzük csak mi ugrik be gyerekkori, osztálykirándulásos, vagy egyéb korábbi vizitjeim emlékei közül.
Mintha minden emberibb léptékű volna, alacsonyabb fordulatszámú. Persze Bogyó folyamatosan emlékeztet a magasabb sebességi fokozatra, és diktálná a terep bejárásának feszesebb ütemét, de a kiváló borokat és a még ügyeletet tartó nyári hőséget csakis tisztes üldögélésekkel lassított (folyadék/napfény-) felvétel formájában nyugtázhatjuk. Ez a pillanat parancsa. Illetve ha már itt járunk, és ennyire kegyes kedvében van az időjárás, hirtelen felindulásból még megmásszuk a Siroki (nem cherokee) várat, elpisztrángozunk és kisvasutazunk Szilvásváradon, hogy aztán otthon baráti körbe érkezzünk meg Debrecenbe.
Másnaposságtól zsongó fejjel vágunk neki ennek az így jelentősebb kitérőnknek, egyenest Egerbe visz az utunk. Mint mondják kutyaharapást csakis szőrmentén, így gyógysörrel kezdjük a kezelést az egri vasútállomás melletti kricsminél. Ornitológiai élménybeszámolóval fűszerezett az egyből megnyilvánuló egri vendégszeretet; a szemben helyet foglaló idősebb úr rögvest belekezd, hogy milyen nehéz is megszelidíteni bármi madarat.
Feljegyzések az Eger-lyukból? Fenéket! A szálláshelyünk ezúttal teljesen fullos apartman lett. Annyi a négyzetméter erre is meg arra, hogy Bogyóval bújócskát is játszhatnánk. Hangulatba rendeződés egy napi menüs étteremben, majd kutyafuttában keresünk még kutyafuttatót is. Egy fős állatseregletem kifejezetten élvezi a belvárosba beékelődött szabad futkározás jól kiérdemelt idejét. Az egyébként tényleg imádnivaló mód kihasználatlan kutyafutiban (ittlétünk során egyszer sem kellett osztozkodnunk rajta – Eger így kényeztet) röpül az idő, de a méltán híres és régóta megnéni kívánt Beatles múzeum bejárásának idejére egyedül hagyom Bogyót a szálláshelyen. Jó másfél óra után, még erősen élménybe-ragadtan rövid környék-bejárást hajtunk végre. A Palacsintavár étteremben 3dl Egri Csillag továbbsegít a higgadásban (egyszersmind ismételt hangulatba jövésben). Jöhet az Eger vár bejárása, külön kutyajegy nincsen, de persze így az állandó kiállítások kimaradnak. Az atmoszféra még mindig üdítő, alig változott valami. És mindez még csak laza előszele a másnapra tervezett siroki vár mászásnak.
Tehát úgy hozza a lépés, hogy a következő délelőttünk székhelyévé Sirokot tesszük meg. Előtte azonban a buszvégállomás melletti kutyafuttató menetrendszerinti járatára jelentkezik be előretolt helyőrségünk. A kifárasztási kísérlet persze naiv, Bogyó tűkön ülve várja a megszimatolt kirándulást. A Mátra keleti részénél helyet foglaló magányos vulkáni hegycsúcs, a Várhegy könnyűszerrel bevehető. A tíz órai nyitásra apellálva már 9 óra körül megérkezünk, bízvást is valami kiskocsma lélekemelő csapolt sörében, de mint megtudjuk az idegenforgalom visszaesett, így a kocsma is megszűnt. Marad némi dobozos sör vigasznak a nemzetiből, és uccu neki.. Van, hogy három várat szimbolizáló piktogram is előugrik, elvéteni sem lehet. Ahogy a vár „előszobájába” érkezünk, az ajándékboltnál a szintén Bogyó névre hallgató kutyabaráttal rögtönzött kezgetőzés fokozza a hangulatot. Némi kapaszkodó, és csodás látványként ugrik elő a remek formában lévő vár. A pénztárnál elhangzó: „Van apród?” azért megmosolyogtató. A termek kutyával is látogathatóak, és felsejlik az egészen az avarok koráig visszanyúló történelem megannyi emléke, hozzá festeni való a panoráma. Oda-vissza, fel-alá alig háromnegyed óra az élmény. Az egész olyan gyorsan lemegy, hogy szinte repetáért jajdul fel kicsi szívünk. Megtoldjuk hát egy lépéssel: a vár előterében gyönyörködtetjük a sorra kifelé érkező többi várlátogatót Bogyó frizbi elkapó képességével, és ha már így alakult vissza Egerbe etetésre. És hess jön Szilvásvárad; valami váratlan az ámulat, de amit remélünk nem maradhat el: pisztráng a tányéron, Bogyókám az asztal alatt. A kígyózó sor csatlakozásra bír minket is, hamarosan indul egy kisvasút. Következő listaelemünkké váratlanul lép elő a Fátyol vízesés. Ezúttal azonban csak röpke felütésnyi a rendelkezésre álló idő, hozzá kell igazítanunk mindent a visszafelé induló utolsó járathoz. Addig is belegabalyodás egy esküvői fotózkodásba, és végül a réten való energialevezetési próbakörök. Bogyó ámulva néz ki a kis loksiból. Töményre kerekedett ki a végén ez a nap, sikerült belehúzni.
Nem akaródzik menni, szinte időhúzásra játszunk Bogyóval a már bejáratott kutyafuttatóban, amikor végre rájövök a térképet nézvést, hogy a retro játékok ősellensége, maga Pac Man hajszol minket még Szépasszonyvölgy felé, hogyha már hát akkor facsarjuk ki Egerből, amit még lehet. Főként ha borról, nem is akármilyenről van szó. Alkuképes vagyok. Irány a közeli boros Mekka, ahol kétféle bor külön színekben kerül még elém, és némi palackba zárt változat haza a barátaimnak. Hosszú, eltelítő élménydömping után jó lesz velük a poharazás.