Dear Sir or Madam, will you read my book?
It took me years to write, will you take a look?

A vonat érkezésekor jó ritmusérzékről tanúskodva rákezd az eső is, így a vasúti megálló menti vendéglátóipari sor végénél ideális terepet kerítünk némi aklimatizációra; sör bevitel és a Bogyó Művek lefárasztási kísérlete labdával (Friss olvasmányélmény alapján a Cesar Millan-i módszerre próbálok áttérni a testmozgás-fegyelem-szeretet alappiléreit lefektetve). Apropó olvasmányok. Már a második üdítő élmény itt az ingyenesen elvihető könyvek intézménye. Vegyes bazár, de akadnak gyöngyszemek is. Nem leszek rest és egy-két francia szerző műveivel gazdagszik házi könyvtáram. Hozzá a ’80-as évekből származó „Szeretnék egy kiskutyát” kuckó zsebkönyv örökre bevéseti, hogy egy kutyus nem játékszer, és nem játszhatok vele úgy mint a plüssmackómmal vagy a labdámmal. Vitathatatlanul örökbecsű (immár Fruzsinál ;)  kicsit olyan remekmű ez, mint amitől mindenki egy kicsit szabadulni akar). 

Röpke kanyarodó a Tópart- majd Kemping utcán, a szezon szemlátomást az utolsókat rúgja. Palacsintát és napfürdőt azért biztosan vennék majd, de az időjárás elég megfrontoltan játszik az idegeimmel, és most már elég jó ötletnek látszik, hogy pulóvert is hoztam magammal. A szállás a full kutyabarát Drótszamár Kempingben adatik, Bogyó első pillanattól fogva szívekbe lopakodó. A személyzet iszonyat jó fej, az infrastruktúra teljesen korrekt. Szórványosan büfék, a hangulat is kapaszkodik felfelé. Mindenesetre elég korai a szállásátvétel ahhoz, hogy kedvünk szegődjék, pár óra és szolid napsütésben kezdünk mártózni, mind a Dog Büfé tulajának szeretetteljes megnyilvánulásainak, mind az időjárásnak köszönhetően. A pazar sült kolbász után irány a kutyás strand, ahol jószerével döglött halból is akad mutatóba. Másnap az ugyanebben a büfében jószívvel traktált halászlé kevésbé akad horogra nálam. Szabadkozom, hogy csak karácsonyonként, és önként. A víz egyébként baráti hőmérsékletű, bár sokat kell gyalogolni, amíg pisilhet az ember, mint a Balatonban. Na, jó, ilyet nem tesz az ember. Viszont alig más kutyával összefutni a partszakaszon, így Bogyó ékszíjat ledobva maga-maga cikázza azt körül.

A sok nádas, és a buja növényzet tökéletes illeszkedés az újólag a filmes repertoáromba keveredett háborús filmek, köztük is az Apokalipszis most c. darabhoz. Az esti wc iránt megtett kislisszanásaim során szinte várom a viet-kin-kongok orv támadásait, ám az este békében telik. A másnap reggel nekirugaszkodó napsütés alapján pedig már úgy látom, hogy sűrű lesz a program, mint Kiszel Tünde szemöldöke. A labda úgyis szétrágva, Pepco is van a közelben, összerakjuk néminemű városszemrevételezéssel, jóllehet alig valami nyitva, de ez a dohányboltos lány többszörösen visszatérítő erő. 

Nos, a fából faragott "Nagyapó Mesefája" legmerészebb álmainkat is felülmúló köztéri remek, egy csökött kezű bácsi odvas kezeiben silabizál valamit egy szemlátomást tökelütött gyerkőcnek. It's a must. De ha már kötelezvény, akkor a feltétlen visszatérés helyszíne nekem most az Otthonka Étterem volt. A királyrákos spagetti, és a desszertek a bravúros kategóriában sem kispályások. Erre érdemes volt mindkét este visszatérni. A helynek bája van, mégha érzem is, hogy az ellibbenő nyár és turista dömping egyik utolsó befutója lehetek talán.