2022. jún 18.

#34/a Szerencs, Tállya

írta: Szicsoo
#34/a Szerencs, Tállya

 I'd like to walk in a field with you,
Take my hat and my boots off too.
I'd like to lie in a field with you.
Would you like to do it too, may?

Nálunk megint elmentek otthonról... Vágjunk is hát a közepébe! Legalábbis azt mérték ki, hogy Tállyán van Európa mértani központja, (egy impozáns főnixmadár szobor jelzi ezt a falu főutcájában, ami első  blikkre inkább fest bevásárló szatyrokkal a szemközti buszmegálló irányába siető zilált alaknak). Az elsődleges célpontja a kiruccanásunknak mégis Boldogkőváralja, és annak impozáns várromjai. Az anyukám szívében a macskanyelv fantázia nevű csokoládétermék gyártóhelyeként élő Szerencs hozzá a hab a (csoki)tortán. Pláne, ha ott is fellelhető egy szemrevaló, kutyabarát, és a megye legfiatalabb váraként vagizó vár és múzeum. Bár az aktuális kitelepülésünk helyszíne egy meghitt kis zugoly a tokaj-hegyaljai borvidéken, borból csak keveset vételezünk. Akárhogy is, beszédes nevű helyeket barangoltunk szanaszét, szinte csábít, hogy olcsó szóvicc-aknákon lépdeljek. A bázisunk Tállya, a falu, ahol mint megtudom Kossuth Lajost keresztelték (és útközben még a szekérről is leesett: avatnak be lelkes helyi lokálpatrióták). Egy hely, ahol a bevezető úton, egyfajta konstans ünnepi mámor jegyében „Boldog Karácsonyt!” felirat köszönt. Szó se róla, lesz itt móka.

Hiába bazírozok a hétköznapokra kivett szabadság mérsékelt turistaszámban megmutatkozó előnyére, ezzel most luftot ütünk és újfent sikerül teljes vonatszerelvényeket betöltő osztálykirándulás siserehadát kifognunk. Mint később kiderül inkább üdítő a diákok lelkes társasága, mint némely idősebb utasé, de ami tény az tény: szabad ülőhely a vonaton mutatóban is alig akad. Körülményes kászálódást követően az egyik idősebb házaspár melletti ülőhely birtokbavételével próbálkoznánk meg, ám a magaslóról érkező, szájkosarat követelő szólamok váratlanul érnek. „Kutya kutyának barátja” teszi még hozzá a hölgy a maga fotel-bölcsességét. Készséges edukatív jellegű pontosítással élnék a mogorva felhorkanásra, miszerint inkább az ember legjobb barátai ők, ám kompromisszum kereső szándékomat az indulat már beelőzi a kanyarban, és keresetlen szavak szisszennek ki fogaim közül (talán a mindenható szaporítószervével kapcsolatban és egyéb relációkban is). Végül egy másik idős házaspár mellett találunk szabad ülőhelyet a füzesabonyi átszállásig, ahonnan Szerencs felé vesszük az irányt. Még szerencse, hogy gúzsból vannak az idegeink, mert az utolsó etapban, Miskolctól bakafántoskodó kalauzt kapunk ki. Bogyó a helyzetnek kijáró bociszemekkel pislog, ártatlanul, mint egy ma született sárkány. Végül csak megérkezünk az első tett helyszínére. 

Nem vitás, Szerencsen szerencsét kell próbálni, így az első adandó kricsmiben, ami lottózó is, kaparós sorsjegyet veszek miközben Bogyó is megebédelhet végre. A nyerő széria itt és most ugyan nem szegődik mellénk, de már a szabadságon levés vérpezsdítő hangulatában penderülünk tovább, hogy Bogyó mindezidáig kiaknázatlan frizbi- és labdazsonglőri mivoltát is formában tartsuk. A közeli Takta patak melletti zöld területen játszunk el egy darabig, aztán csak nekiduráljuk magunkat, hogy próbafúrásokat végezzünk szemeinkkel a városban. És az elsődleges attrakció, a megye legfiatalabb váraként aposztrofált Rákóczi Vár a belvárosban, és benne megkapó képeslap-gyűjteménnyel, helytörténeti-, valamint egy makulátlan ex libris kiállítással. Nagy elánnal caplatunk fel a vármúzeum kasszájáig, próba Szerencs alapon, hátha megkapja Bogyó is a bejárási engedélyt. De sehol semmi áthúzott kutyafej piktogram, tiltótábla, figyelmeztetés, vagy szigorú szemvillanások. Készséggel fogadnak kutyákat is, és így bájos kolleginámmal, senorita Bogyoszitával szemlélődünk itt hosszasan, mielőtt egy a szállásunkra eljuttató röpke húsz perces utolsó vonatos zötykölődésre szánánk el magunkat.

img_20220613_134814.jpg img_20220613_123254.jpg img_20220613_124942.jpg
img_20220613_134829.jpg img_20220613_134817.jpg img_20220613_144753.jpg
img_20220613_134824.jpg img_20220613_141206.jpg img_20220613_134916.jpg
img_20220613_141730.jpg img_20220613_141320.jpg img_20220613_154154.jpg

 „Bogyóó! Mayday-mayday. Azt hiszem, már nem Kansas-ben vagyunk.” Tállya hangulata szinte azonnal levesz minket mind a hat lábunkról. Bogyesz önmagát meghazudtoló higgadtsággal fogadja a jobbról és balról, a kerítések védvonala mögül érkező üdvözlő ugatásokat, amíg megérkezünk a szálláshelyünkhöz, a Homoky Családi Pincészet és Vendégházhoz. A szoba abszolút tip-top, klímával, kényelmes ággyal, (egyszer be nem kapcsolt) tv-vel, de ami a fő: egy terjedelmes kerthelyiséggel is, hozzá árnyékos cseresznyefákkal, veteményessel, és egy szimpatikus kis filagóriával. Bogyó kereső-motorja egy percig sem rest, vizslatja a lehetőségeket, megmártózik az ízes, háztáji milliőben.

A másodperc ripityára tört része alatt eszmélünk, hogy itt valóban gyorsan zárnak ám a boltok, szóval érdemes még élelemhez is jutni idejekorán.  Mint a Sonic úgy rohanunk tehát tova beszerezni az alapvetőket, no meg aztán felfedezni is már a helyi kricsmiket. A Vereskocsma című intézmény még inkább hat késdobálónak, székhelyünket így aztán könnyűszerrel varázsoljuk át az utcánk végében kínálkozó opcióba, ahol aztán három lokálpatriótába verődök, hosszas elbeszélgetés tárgyává téve a helyi történetek színe-javát. Tállya valóban elbűvölővé lépdel elő lelki-, ám azért mégis csak egyre pilledő szemeink előtt, így időt kérve visszavonulót kel fújjunk. Főleg a nagyon ígéretes várrom-bejárás elejében, amiről a következő bejegyzésben bőven lesz mire fel tolni a potmétereket.

  >Addig is jó éjt Bogyó!

img_20220613_172423.jpg img_20220613_173909.jpg img_20220613_175710.jpg
img_20220613_173942.jpg img_20220613_173124.jpg img_20220613_175616.jpg
img_20220614_083422.jpg img_20220613_214432.jpg img_20220613_172624.jpg

  img_20220614_180500.jpg

 

Szólj hozzá

falusi turizmus múzeum családias baráti Tállya Szerencs Túrázás Panoráma Vártúra