Hold your hand out, you silly girl

See what you've done

When you find yourself in the thick of it

Help yourself to a bit of what is all around you

Silly girl

Olyan ember vagyok, akinek külön listája van a listáiról. Tiszta fraktál üzemmódban tolom, és ezúttal Bogyónak, ennek a duracell-dognak az emblematikus jegyeit, sajátos vonásait igyekszem lajstromba szedni. Úgy érzem tartozom ezzel a világmindenségnek is. Mert Bogyó ugye olyan kis olyan. Ráadásképp egyfajta kezelési útmutatóként is szolgálhat nekem, ha már rozsdálna a memoárom, vagy mim. De hol is kezdjem?

• Bogyó játékszenvedélyéhez szervesen hozzátartozik a kiművelt, alapos és minden részletre kiterjerdő válogatás. Nők nem töltenek el ennyi időt ruházati boltokban, mint B. a megfelelő, az adott pillanatnak leginkább megfelelő játékának a kiválasztása során. Rábök az egyik játékra az orrával, és a következő percekben azzal kell párbajra hívnom őBogyóságát. Az alig bejáratott adok-kapok aktuális kegytárgya aztán amilyen gyorsan bekerült a képbe, olyan gyorsan le is kerül a napirendről, számkivetettként hullva a porba, majd egy következő játékdarab kínál meg minket egy újabb röpke körmenettel. Ilyenkor az újraforrástól számított 5 perc múltán eszébe jut persze, hogy van még ott ahonnan ez jött, fel tehát a padra a "szertárhoz". Szakavatott táskamotozás. És csak, hogy legyen egy Jolly Joker az ingujjunkban is, valami a kabátzsebben is lapul. Kesze-kusza élmény-cunami ez, kicsit olyan mint a hamhotburdogger, de épp ezért nem is lehet megunni. Főként, hogy a kegyesen visszajuttatott aktuális kedvencét juszt nem sikerül neki a lábaimhoz letenni, hanem némi tiszteletkör után, hátam mögött méterekkel ér földet. Mérnöki okoskodással azt is kiszámítja, hogyha egy kicsit sutábban elhajított frizbi röppályájához neki már nem jönne ki a lépés, akkor inkább meg se mozdul. Ez tehát Bogyó hipotetikus nyugvópontja. Ne legyenek kétségeink, otthon ugyanez laboratóriumi körülmények között rekonstruálódik. Bogyó különleges ismertetőjegye még a szájon kihordott labda. Elmaradhatatlan eleme a játszós túráink során szintén. És persze a szájban hordozgatott labda felől sincsen egyértelmű választás, olykor még dacosan el is fordul, ha nem megfelelőt kínálok fel neki.

• Bogyó sztárallűrjeinek sorába tartozik néhány reggeli rituálénk. Balerina eleganciával száll ki az ágyból, a hátsó lábait elnyújtva és önnönmagát meghazudtoló lassúsággal ereszkedik (folyik) alá. (Jut is eszembe, az egyetlen könyv, amit még ifjonti hevében szétrágott, az Milan Kundera: Lassúság című munkája volt. Talán pont azért, mert ezzel a címmel nem tud sorsközösséget vállalni). Ezután türelemmel várja a reggeli első egészségügyi sétánkat, ám ahogy meghallja a póráz csörgését előlibben a félhomályból és ilyenkor mindig ugyanazzal a mozdulattal, mint a muszlimok Mekka felé, ő is meghajol, nyújtózik, majd odaengedi kecsesen a nyakát a póráz forró ölelésének. Csakis ilyenkor, és csakis a lépcsőházban még meg-megáll, megvakargatja maga-magát. Szinte szerződéses show-elemek. A szükségek elvégzése nagyjából ugyanott (plussz-mínusz 5-10 méter), alkalmasint kukások kényszeres megugatása némi galamb-abajgatással fűszerezetten, ahogy a helyzet hozza és persze diktálja. 

• A sziréna utánozás alapkelléke nem emlékszem, hogy mikor épült be, de kétségtelenül korszakos jelenség. Ezekhez az ide beágyazott videókhoz hasonlatos erkély-jelenetekhez tudnám datálni, de később  utcai megnyilatkozásokban teljesedett ki hatásos produktuma. Alkalmi közönsége meg egyszerűen imádja, a hasonlatosság ugyanis fület gyönyörködtető. (Csak tegyünk le egy megkülönböztető jelzést használó járművet a kutyám mellé, és csukjuk le a szemünket - a meglepetés nem marad el.) 

• Bevallom az ördögpatron használata eleve ördögtől való ötlet volt, és talán már készül is egy külön bugyor a számomra odalenn. Pandémia idején azonban van, hogy elunja magát az ember fia, és ezeket az ördögpatronként (a.k.a. durranó borsó) elhíresült móka-galacsinokat egyszerűen kikívánkozik dobálni egy békásmegyeri erkélyről az idős személyek lelki nyugalmának felzavarása érdekében. Egy idő után azonban Bogyeszlávban olyannyira felülkerekedett a nemesb érzés, hogy rendre kezdett letiltani ezen aljas tevékenység többrendbeli folytatásáról. A helyzet aztán odáig fajult, hogy mostanra már egy "beng" hangimitáció és hozzá a ráutaló magatartás, az elpattintó mozdulat is elég, és Bogyó dühbe gurul  - konkrétan azonnali leállást javall. Bármikor működik ha fel akarom őt húzni: nem létezik olyan körülmény, hogy erre ne kezdene eszeveszett csaholásba és ugrálásba, csak hogy végett vessen ennek az ő szemében olyannyira méltatlan és alávaló tevékenységemnek. De hát olyan nehéz megállni.
• Evés, etetés témakörben is nagypályás az ifjú hölgy -- nem is tudom melyik falattal kezdjem. Az csak természetes, hogy bociszemekkel képes elhitetni, hogy három napja nem eszik se sokat, se keveset. Szinte rossz gazdának kell éreznem magamat, mégis ha adok neki a kajámból az számolatlan esetben is csak ott marad a padlón. Ilyenkor meg már teljesen hiábavaló az „Edd meg! Afrikában éheznek a kutyák!” felütés. Ő már a hanyatló nyugat gyermeke. Pazar jószág, de lám hozzá olyan pazarló. Az alapjáraton túlvezérelt kutyusom szemlátomást egyelőre ennyire van hitelesítve, de az a cukisága mégis mindent visz, hogy amikor egy jutalomfalatos vagy dentastixes szacskót kezdek bevetés előtt szétcincálni akkor ő kiszámítható biztonsággal kezdi nyalogatni a száját. Tudvalevő, hogy bármi utazás, tömegközlekedés során ő egy teljes stresszburkot ölt magára: remegés, nyálcsatakok, rémület, világvége-érzet. Semmi vízbeviteli opció ilyen esetekben nem játszik. Ám ha előkerül a sonkás szendvicsem! Nincs az a para-szitu, hogy éhes ne lenne. Bárminemű új falat egyfajta szentség kategóriába minősül át, szájába mélyeszti az elébb a tálkájába kitett kuriózumot és rögvest viszi fel az ágyra, maga elé pakolja, és látszólag ímmel-ámmal fogyassza; bár lehet csak ínyenc módra: minden falatot gondosoan ízlelgetve. A Dentastix bezzeg maradhat egész otthoni egyedültartózkodása alatt érintetlen, ám ha egyszercsak hazaérek, ide a bökőt, hogy az első dolga lesz a rágcsálás megkezdése. Azt hiszem félti tőlem. :)
• Interakciók. Hol is kezdjem? Talán a megkergetett távirányítós kisautókkal? Teljesen kizökkenti, és csak a sárkányteregetés képes überelni. A kutyákkal való összegabalyodás már egészen más tészta, ritka a negatív felhang. Leszámítva a német juhászokat, és egy-két nálánál nagyobb hasonszőrűt, mindenkivel szívesen bandázik, sőt van, hogy méltóságát feladva ledobja magát, teljes megadásban terül el. Néhány konkrét eset kifejezetten mókás, és előre megbecsülhetőek a történések. A francia bulldogok az abszolút favoritok, ilyenkor szavatolt a teljes odaadás, és nincs mese, rögvest megy elfekvőbe. Nyüsszög hozzá, mintha csak egy gumikacsát nyelt volna félre, és toporzékol,mint aki éppen behugyozni készül. Igazi felforgató elem. Nekem mondjuk már régóta gyanús. Egyszerűen imádja, ha kergetik. Folyton kipörögve, ha már éppen elkapnák. Capoeira a köbön. Ha viszont két kutya összeszólalkozik, akkor rögvest ott terem és a mediátor szerepében tetszeleg. Az álmoskönyvek szerint mindezek a teljes önfeledtségre utalnak, és én adom. Főként azt, ha home-office üzemmód során, megunva, hogy irányába csak az érdeklődés kevesebb sugara vetül, egyszerűen hozzásomfordál, és felakaratoskodik az ölembe, azt' onnan néz el szerte szét.  Ja, és kifejezetten gyűlöli, ha parodizálom.