2021. jún 16.

#4 Aquincum/ polgárvárosi amfiteátrum & Római part

írta: Szicsoo
#4 Aquincum/ polgárvárosi amfiteátrum & Római part

Roll up, Satisfaction guaranteed
Roll up for the Mystery Tour

Aquincum polgárvárosának amfiteátruma a település két amfiteátruma közül a kisebbik volt, ahol sportversenyeket, állathajszákat és gladiátorküzdelmeket rendeztek. Én ezek közül csak az egyiket foganasítom Bogyóval.

A Római-part Óbudán található, zöld övezetben, Buda északi csücskén, idilli hely egy fél napos vízparti kalandozáshoz, és kiváló vendéglátóhelyek vizitjéhez. Ím.

Munkahipotézisem az, hogy egy nyár sem lehet kerek hekkezés nélkül. Persze ugyancsak a legmelegebb hónapok kötelező kiegészítői a dinnye, a főtt kukorica, némi fagylalt, némi fröccs, és a strand-lángos kombó is. Tudom, kifejezetten hosszan lehetne még sorolni egy ilyen lajstromot, ám ha már számbavétel, ezúttal a "csacsihalként" is ismert hekk az, ami a Római part meglátogatására sarkall bennünket. Hozzá pedig a formálódó kánikula.

A csapásirány tehát a szentendrei (5.sz.) HÉV nyomvonala, melynek mindig elvarázsoltak a megállónevei. Szépvölgyi út, Szentlélek tér, Pünkösdfürdő utca, Csilaghegy. Különösen a Filatorigát, amiről önkéntelen ugrik be Fenyő Miklós Fiatal a nyár c. opusza, meg hogy ez az a bizonyos megállóhely a Sziget fesztivál K-hídja felé. Amint a google azt készséggel megfejti nekünk, az olasz selyemcérnázó szóból ered az elnevezés, és egy régi gyárépület illetékességéről van szó. A leszállás azonban Aquincumnál esedékes, hogy amíg felvesszük a későbbiekhez az üzemi hőmérsékletet, addig is sajátos milliőben, amfiteátrumi keretek között labdázzunk. Tábla hirdeti, hogy egy tanösvény végpontjához is értünk (aquincumi mocsáros tanösvény), és ez egyúttal már egy újabb kirándulás képét is előrevetíti.

1623508534416.jpg 1623508534421.jpg 1623508564518.jpg
1623508534425.jpg 1623508598119.jpg 1623508598124.jpg

Innen már csak röpke út a Városfal utcán. Landolás, majd landalírozás kezdése a Rómain. Sorra tűnnek elő az éttermek, sörözők (hozzá a teraszok a Duna látványával, olykor elhúzó jet-skikkel, kajakozókkal, kenusokkal), és csónakházak, kerékpározók, kisgyerekes családok, kutyák. Szóval iszonyat családias és sportszerű a fogadtatás. Utazó-ügynök társam, Bogyesz is hamar rákap az ízére, le-leszalad a Dunához, hogy megugassa. Labdadobás a vízbe is csak óvatosban, a nagyobb sodrások és hullámok ugyanis hajlamosak kizökkenteni eddigi jól felépített vízimádatából.

Rekkenő a hőség, és amint azt elterveztük, hekkevő e népség. Ez dől el, amikor az első meggyőző illatok íncselkedőn támadnak szembe, és bírnak rá egy instant rendelésre a Jancsi Büfében. Kérdezem is van-e hekk, nem látom kitéve. Üdítő a válasz, milyen is lenne az; frissen sül, hal adó a szellem. Aztán meg hirtelen a halál: a hekk és sültkrumpli tál óriási egy magamnak (jóllehet Bogyó is ízlelgeti két labda visszatérítés, vagy a születésnapra lefoglalt asztalok lufijainak körbeugatása között). Ami előbb még isteni remekként állt előttem, végül kifog rajtam. De nincs kifogás, feladom, csomagolás, bízva persze a újabb éhséghullámokban.  Amúgy mindegyik hely abszolút kutyabarát, semmi ferde pillantás, beszólás (szinte hiányzik). Az úton jól megfér az ember- és biciklis áradat között mindenféle négylábú. Szabadjára engedett kutyák, és fantázia.

1623508617301.jpg 1623508656194.jpg 1623508656202.jpg

1623508632432.jpg

1623508632438.jpg 1623508680273.jpg

A Római part vége felé érve szimpatikus tábla ugrik elénk, fennen hirdetve, hogy a Két Rombusz nevű romkocsmához érkeztünk. Korszakos helynek tűnik első blikkre is, no meg a nap szóvicce. A sík idomítva: nagy alapterület, és a központi helyen két romos busz horgonyzott le (az egyik az italmérésül szolgál, míg a másikban műbőrhuzatos ülésekben ejtőzhetünk). Függőágyak, párnás padok, fára szökött kerékpár. Sőt akár grillezéshez is biztosítanak minden hozzávalót, sütnivalón kívül. Az ördög a részletekben sem alszik: maskarák, rendszámtáblák, matricák mindenfelé, de hát a buszbelső a szabadon hozzáférhető sofőrüléssel, és kormánnyal!

Salsa zenével olyan mintha egyenesen Kubában lennénk, teljes joggal kérem tehát a Cubra Libre koktélt a csapos lánytól.

-Ez a salsa …- kezdem, ő pedig elkezd táncolni a pult mögött. Jézus ereje, elájulok.

-..Szóval ez a sala, Cuba Libre-t kíván! És folytatja és csinálja, semmi kizökkenés. Édes, mint a koktél. Jár a pont, és a borravaló. Ebben a hangulatban egész délután el tudna lebegni az ember.

Némi kapatossággal végül mégiscsak visszacsorgunk a parton, néha-néha meglesve, hogy a Duna megvan-e még, és azzal a megnyugató érzéssel, hogy ezt is összehoztuk, mint lottó ötös a rokonságot.

1623508703335.jpg 1623508703338.jpg 1623508717846.jpg
1623508740052.jpg 1623508717833.jpg 1623508717838.jpg
1623508740067.jpg 1623508769209.jpg 1623508740072.jpg
1623508769216.jpg 1623508769229.jpg 1623508783394.jpg

 

Szólj hozzá

családias Budapest Duna Kutyastrand Félnapos túra Római-Part